Virágok

Az Árkád Galéria Kossuth tér sarkán levő kiállító termében most nem festmények lógnak a falakon, hanem szépen hímzett, tarka virágos kézimunkák. Már a nyáron is volt más hímzésekből kiállítás. Gyönyörködve bennük azon gondolkoztam, hogyan lehet egy személynek ennyi munkaórát fordítana egy életen keresztül a remekművek elkészítésére. Majd eszembe jutott egy régi-régi történet.

Az 1930-as években a két tantermes hékédi piros iskolánál Mészáros Gyuláné tanította az első osztályosok mellett az 5-6. osztályos lánykáknak a kézimunkát. Még nem jártam iskolába, de édesanyám megengedte, hogy a kézimunka órákra én is beüljek a padokba.

Szeptember volt. Az első ilyen foglalatosságú óra. Volt aki már tudott hímezni. Mások pedig kérték a nemzetes asszonyt, hogy mutassa meg milyen öltésmóddal készítsék el a tálcakendőt, kancsó takarót, zsebkendőt, fésű-kefetartót. Már mindenki ült a helyén. Szorgalmasan öltögetett. Julis csak ült a padban, hátul, karba tett kézzel. - Hát te miért nem dolgozol? Nincsen kézimunkád? - Van. És csillogott a szeme mikor megmutatta. - Gyere ki hozzám! "Háziasszony ékessége, tiszta konyha békessége" szöveg volt olvasható a kézimunkán. Julis könnyes szemmel, szipogva mondta: Ides maga akarta kihímezni, de pamutra már nem volt pénze. Apám még nem jött haza a kubikból.

- Aki szereti Julist, az adjon egy szál hímzőfonalat neki! Majd fölborították a lánykák egymást, mikor mindegyik első akart lenni a fonal átadásánál. És soha nem láttam olyan szépen kivarrt, nagyon tarka, gyönyörű falvédőt.

Az Árkád Galéria vezetőjétől megkérdeztem, hogy aki a kézimunkákat hímezte, az ad-e el belőlük. Nem, volt a válasz. Kíváncsi voltam, hogy ki a készítő. - Bugyi néninek hívják. A Gázos úton az Istenes tanya mellett van az ő tanyája.

"Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet."- mondja a magyar közmondás. Bugyi néni nagyon jó ember lehet, hogy hazánk virágait ilyen sok példányban megörökítette megőrzendőnek az utókor számára.

Hankóné Gizi néni