November utolsó vasárnapján, advent küszöbén, Hatvanban jártam. Szülővárosomban. Hogy ott is elvégezhessem "vasmisémet." Ott, abban az öreg templomban, ahol jó szüleim megesküdtek 1917 karácsonyán, ahol engem megkereszteltek az Őszirózsás forradalom harmadik napján.
Ebben a templomban megfordulhatott a 130 éve született Ady Endre is, mert többször járt Hatvanban a báró Hatvanyak kastélyában, s nyilván megmutathatták neki a Grassalkowichok által épített szép műemléktemplomot is.
Én meg most, vén fejjel, 2007 adventjének közelében "találkoztam" is vele. Erről teszek most jelentést. S kérem, ne tekintsék ezt csak afféle "regének." Bár az is, de annál mégis több. Elmondom. Vagy ha tetszik elmesélem.
Nem akármilyen érzések között és nagyon tiszteletre méltó gyülekezet jelenlétében hirdettem a hála igéjét Krisztusról, a Királyról, aki hitem szerint az én életem királya is volt. S mikor sorra került az Úr Szent Vacsorájának kiosztása, az áldoztatás, akkor "találkoztam" Ady Endrével. Ő is jött áldozni. Olyan öt-hat évesen. Kedves szőke kisleány képében. Érdeklődtem: melyik felnőtthöz tartozik, de a körülötte állók nem tudták megmondani. Ezért én minden maradék kedvességemet összeszedtem, hogy simogatásomat el ne felejtse. Mert ugye a bevett szabályok szerint az Úr testének vételére nem volt felkészülve.
De úgy látszik, arra megkapta az elégséges késztetést, hogy tudtán kívül megvalósítsa azt, amit Ady Endre így fogalmazott meg: "Én is mennék, mennék/ Énekelni mennék,/ Nagyok között kis Jézusért/ Minden szépet tennék." És ahogy rám nézett, le kellett olvasnom az arcáról a kérdést: Ugye, öreg papbácsi, itt, a nagyok között szépen igazoltam az "Úr iránti szerelmemet?" S miközben kimondtam magamban az Igen-t, azonközben világossá vált bennem, hogy Ady Endre "1883 csúf karácsonyában" minden magyar gyerek nevében szerette volna Isten szerelméért "a csizmáját besározni."
Most meg, hogy erről a belátásomról bizonyságot teszek, fel is sóhajt bennem a kérdés: vajon 2007 karácsonya hány magyar kezdődő élet számára lesz igazi ünnep attól, hogy találkozásuk lesz a Jézuskával is? Vagy csak az jut nekik, amit a boltokban pénzért meg lehet vásárolni? Mert a mai nagyok már túl felvilágosodottak és modernek ahhoz, hogy megkockáztassák a kicsinyek találkozását Jézussal, nehogy "rabul ejtse" őket Isten gyermeki mosolya?
Kedves Nagyok! Kedves Felnőttek! Ha úgy érzitek, hogy sok elrontott magyar ünnep után szeretnétek megélni egy nem akármilyen karácsonyt, akkor engedjétek meg, hogy minél több magyar gyereknek legyen találkozása a Jászol Jézusával! Hazabeszélek? Igen, haza, De az a haza, magyar haza!
Vági László