Az előző napi igazi űrhajós élmények után kisebb csoportokra oszlottak, majd államot terveztek. Meghatározták milyen funkciókat lásson el, aztán kaptak csapatonként ezer dollárt, hogy licitáljanak az általunk fontosnak tartott feladatok megszerzéséért. Minden csapat megszerzett 5-6 "állami feladatot", ezek működését és kapcsolatát dolgozták ki. Az államalapítás után marsszondához - amit egy nyerstojás reprezentált - építettek a leszállás utolsó fázisában használatos rendszereket. A megépítést próba követte. A modell második emeleti lépcsőről való kihajítás után épségben ért padlót. Délután az űrrepülőgép augusztusi útjáról hallhattak részletesen. Ezután került sor a második szimulációs kísérletre, melyben ezúttal kettesszámú küldetés specialistaként vett részt a szentesi Aranyi László.
- A nemzetközi űrállomáson tevékenykedtem a többiekkel. Kísérleteket végeztünk a különböző anyagok oldódásával kapcsolatban, valamint fehérjéket polimerizáltunk. A szervezők természetesen itt is gondoskodtak elfoglaltságunkról, hol tűz ütött ki, hol az oxigénszint esett le, vagy energia nélkül maradtunk. Közben űrsétára is készültünk és alapos orvosi vizsgálaton estünk át. Kiválasztottuk a megfelelő méretű gyakorló-szkafandert és "kiléptünk az űrbe". A beszíjazás után a munkaállomáshoz vezéreltek bennünket, ahol rácsos szerkezetet kellett összerakosgatnunk az űrszék folyamatos mozgása mellett. Majd visszatértünk az űrállomásra - mesélte a tanár.
Másnap üvegházat terveztek világűrbeli körülmények közé, természetesen kis méretben. Ehhez is megkapták a szükséges alapanyagokat: műanyag fóliát, szívószálakat, stb. Aranyi csapata a bonszáj-növesztést tartotta a legcélszerűbbnek. A fa által termelt felesleges oxigén talajból való kivonására bonyolult készülékek helyett gilisztákat vetettek be. Később Ed Buckbee mesélt az amerikai emberes űrprogramról és a programban résztvevők az Ares programról hallhattak előadást, melyben az űrhajó a Nemzetközi Űrállomásra szállít majd hosszú évek múlva űrhajósokat.
- Az Ares űrrepülőgép kifejlesztése szép elképzelés, de a megvalósításakor nem a legjobb tervet választották. Nem kaptunk választ arra a kérdésre, hogy miért kell teljesen új rendszert kifejleszteni sok milliárd dollárért, amikor már működő, sőt biztonságosan működő rendszereket is alkalmazhatnának, mint pl. a jelenleg is használt űrrepülőgép, az Atlas-V vagy a Delta-V hordozórakéták. Azt sem értettük, hogy ha már új űrhajót építenek, akkor miért választanak rosszabb koncepciót, mint az 50 évvel ezelőtt tervezett Apolló hold-űrhajó. Ráadásul a Holdról való visszatérésnek is a lehető legnehezebb és legveszélyesebb módját választották, az űrhajósoknak egy mindössze fél fok széles folyosót kellene eltalálniuk. Ha nem sikerül, akkor vagy elégnek, vagy lepattannak a légkörről és elsodródnak a nyílt világűrbe. Mivel a felső légkör állapota folyamatosan változik, nem látni garanciát az űrhajósok biztonságára - fejtette ki beszélgetésünk közben a tanár. Majd elmesélte, hogy a program és az egész hét zárásaként újra összegyűlt a teljes társaság, s megismerhették a Honeywell igazgatóját is. A résztvevők átvehették "diplomájukat", kaptak csoportképeket, egy-egy DVD-t hasznos oktatási segédanyagokkal, valamint egy jelvényt a Hunstville-i Oktatási Központ 25. évfordulója kapcsán. Adott jelre pedig megfordíthatták egyenruháikon névjegykártyáikat, így hivatalosan is "kiképzettnek" nyilvánították őket. Másnap reggel mindenki hazaindult, a magyarokra 25 órás utazás várt, mely szerencsére bonyodalom-mentesen zajlott.
- Szép út volt, élményekben és ismeretekben gazdag. A csoporttagokkal folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, küldjük egymásnak az élménybeszámolókat, a képeket, a híreket. Mindannyian reménykedünk abban, hogy talán még visszatérhetünk egyszer az űr- és rakétaközpontba, és találkozhatunk ismét. S talán egyszer diákokat is vihetünk magunkkal - foglalta össze Aranyi László, aki a két magyar egyikeként részt vehetett a kivételes lehetőséget nyújtó programban.
- Cseh-