A 2006/2007. évi bajnokságban az utóbbi évek legrosszabb eredményét érte el a Bertók SC, a 14. helyen fejezte be az elmúlt idényt. Mi ennek az oka? - kérdeztük dr. Bertók Gyulától, a Bertók SC elnökétől, játékos edzőjétől.
- Valóban az utóbbi évek, sőt fennállásunk leggyengébb helyezését értük el, bár a bajnokság nem így indult számunkra. Hajszállal maradtunk le a legjobb nyolc közé jutástól, ahol már nyolcadik helyezésnél rosszabb eredménnyel nem zárhattunk volna. A rájátszásban sem jött ki a lépés. Ennek nem a roszszabb forma az oka, hanem hosszú, sokoldalú folyamat eredményeként teljesítettünk a megszokottnál gyengébben. A 2000/2001. évi bajnokságban Pásztor Antal vezetésével megszereztük az aranyérmet, amely a világ - Olaszország után - második legerősebb bajnokságában jelentős fegyverténynek számított és számít ma is. Akkoriban olyan játékosokkal álltunk fel - a teljesség igénye nélkül - mint Halápi János, Zentai Tamás, Fülöp Tibor, Magyar Ádám, Németi Kornél, Hic Zoltán, akikkel bármelyik csapatot le tudtunk győzni. Halápi Jancsi Svájcban él, Fülöp Tibor Francaiországban edzőskö-dik, Hic Zoli ugyanitt játékos. Amikor megnyertük a bajnokságot, Melkunh Tibor, Zentai Ákos, Orosz Róbert és jómagam is jóval közelebb álltunk a 30. életkorhoz, míg ma már 40 közeliek, vagy azon túliak vagyunk. Életkorunktól függetlenül azonban tudunk még meglepetéseket okozni bármely ellenfelünknek, de tény, hogy egy ideje már nem számítunk favoritoknak - mondja az elnök, majd így folytatja:
- Szerencsére voltak és időközben érkeztek új, fiatal játékosok is, akik beépültek a régi gárdába. Ilyen Czirok Csaba, Piti László, (akik a bajnokcsapat játékosaiként is szerepeltek) Makra Zsolt és Szabó Roland, akik később igazoltak hozzánk. Ormai Zoltán és Orosz László továbbra is őrzik kapuinkat. Kérdéses még, de számítanék Markó Ádámra és Hajdú Dánielre is. Ettől függetlenül szenvedünk az utánpótlás hiányától. A játékosokat felszippantják a tőkeerős fővárosi csapatok, továbbá a magyar játékosokat tárt karokkal várják bárhol Európában. Szentesen tartani a vízilabdásokat mind OB I, mind OB I/B szinten egyre nehezebb. A Szentes OB I-es csapata is játékos hiánnyal küzd jelenleg, ami - saját utánpótlás nevelés hiányában - tükröződik csapatunknál is. Berki András edző, Beleon Zsolt elnök azonban lehetőségeikhez képest minden segítséget megadnak számunkra. Így az idei bajnokságban is szerepel csapatunknál Araczki András és Oláh István kettős igazolással. Ez azt jelenti, hogyha az OB I-ben vagy korosztályos bajnokságban nem elfoglaltak, akkor besegítenek a csapatunknál. Sikerült visszacsábítani Szebeni Zoltánt, új igazolásunk Juhász Tibor. Reménykedem abban, hogy ezzel a felállással sikerül feljebb kerülnünk a tabellán.
A bajnokság élvonalában végezni irreális célkitűzés lenne, hiszen komoly edzés nélkül ezt a sportágat eredményesen nem lehet űzni. Igazán komoly edzéseket két okból nem tudok tartani. Az egyik, hogy számos játékos Budapesten, Szegeden vagy egyéb vidéki városban keresi kenyerét, vagy végzi tanulmányait. Az idősebb játékosok munkájuk és családjuk miatt elfoglaltak. A másik ok, hogy a tavalyi bajnokság második felében villámcsapásként ért bennünket a hír:
az önkormányzat úgy határozott, hogy a működési költségeink támogatását nulla forintra csökkenti, továbbá az uszoda-bérletek megvásárlásánál semmiféle kedvezményben nem részesülünk, illetve medencefelület használati díjat kell fizetni a mindenkori piaci viszonyoknak megfelelően. Ezt a többszörös anyagi megterhelést a csapat költségvetése nem viseli el. Súlyos teher az is, hogy a mérkőzések alkalmával fizetnünk kell a vendégjátékosok belépőjét, a bírókat és a zsűrit, továbbá a medence-használati díjat. Ez mérkőzésenként több mint ötvenezer forint. Kimondhatom: végveszélyben vagyunk. Játékos utánpótlásunk szinte teljeség-gel, felkészülésünk is több szempontból akadozik, s anyagilag a csőd szélén állunk.
Az elnök elkeseredve jegyzi meg: - A csapat névadó szponzorát, édesapámat Bertók Gyulát, több mint két éve elveszítettük a támogatóink sorából. A játékosok anyagilag tovább nem terhelhetők. Igyekszem lehetőségeimhez és energiámhoz mérten segíteni, de egyedül kevés vagyok. Egyes játékosaink a gépjárműveiket térítés nélkül bocsátják a vidéki mérkőzésekre a csapatnak. Minden áldozatunk ellenére az idei bajnokság kezdetekor már láthatóan több százezer forint hiányzik a költségvetésből.
- Kérdéses a csapat léte?
- Nem a mostani bajnokságban vetődött fel bennem ez a kérdés. Elmúltam 40 éves ezért, mint játékos mindig csak egy bajnoki évben gondolkodom. Szükség van
a csapatra. Bár azt látnám, hogy ezt mindenki átérzi. Nemrégiben láttam a televízióban Csapó Gábor olimpiai bajnokot, aki azt mondta, hogy Szentesen van egy szent őrült, úgy hívják Bertók Gyula. Nyilván apámra gondolt. Harminc évig támogatta a szentesi vízilabdát, ebből tíz évig finanszírozta a csapatunkat. Apám végül a nem lenni mellett döntött. Talán akkor, amikor bérletet kellett vennie, ha be akart lépni a strandra. Megértem, kell a bevétel. Bár másfél éve az 50 m-es medencéhez általa felszereltetett fényszórók árából több éves bérletet is lehetett volna vásárolni. Kell a csapat. Kell a fiataloknak a példa, a jó példa. Mi együtt vagyunk, szeretjük egymást, egy célért harcolunk, ha kudarcot vallunk, akkor is egy csapat vagyunk. Kell a csapat a fiatal, korosztályos játékosoknak akik a felnőtt OB I-ben még nem kapnak igazán lehetőséget, de itt felnőttek között készülhetnek a majdani nagy csatákra. Kell a csapat Szentesnek. Reméljük leszünk. Az idei bajnoki évadban biztos létezik még a csapat.
D.V.Z.