Az első lépés

Szentesi katedráról, az amerikai űrakadémia padjába I.

A magyar küldöttség

- Szinte minden kisgyerek fejében megfordul, hogy űrhajós, vagy régész szeretne lenni. Természetesen ezzel én is így voltam - mondta Aranyi László, aki elindult egy tanároknak meghirdetett pályázaton.

A pályázatot az amerikai Honeywell Űr- és Rakétaközpont (Amerikai Egyesült Államok, Alabama, Huntsville) hirdette meg, mivel felismerte, hogy már az iskolák padjaiban ülnek azok a gyermekek, akik néhány évtizeden belül a Holdon és a Marson sétálnak majd.

- Amikor a pályázati felhívást megláttam, gyerekkori álmaim beteljesülésének lehetősége villant fel előttem. Noha nem is mindjárt az űrbe jutottam el, de legalább az űrközpontig. Első lépésként. Ehhez pedig be kellett nyújtanom a pályázatot, mely két fő részből állt. Egyrészt az oktatási-szakmai múltat kellett részletezni, másrészt a tudományos kutatási eredményeket. Szerencsére nekem mindkét területen sikerült már "letenni az asztalra valamit". Bekerültem a nyertesek közé, s részt vehettem egy kiképzésen. Az űrközpontba 44 országból érkeztek tanárok, kiegészülve 44 USA tagállam oktatóival. Voltak olyan nemzetek is, akik tévéstábbal kísérték végig pályázójuk hetét.

- Ketten képviseltük Magyarországot a sátoraljaújhelyi Kuczik Júliával, aki már második alkalommal volt kint, így a haladókhoz csatlakozhatott a kurzuson. A megérkezésünk utáni napon az oktatóközpontban 15 csoportra osztottak bennünket, és bemutatták a csoportvezetőket. Én a Destiny, azaz sors, végzet nevű csoportba kerültem, két cseh, egy kanadai és 11 amerikai társaságában. Aznap Storey Musgrave, a világűrt hat-szor megjárt veterán asztronauta előadását hallgathattuk meg az űrhajózásról, az űrbéli életről és az űrtechnikai megoldások-ról. Homer Hic-kam író, aki az amerikai rakétázás hőskoráról mesélt. Arról a sokkhatásról és kétségbeesett kapkodásról, amit az első orosz műhold, a Szputnyik-1 1957. októberi indítását követte - mondta el Aranyi László.

Másnap bemutatták a résztvevőknek az amerikai űrrepülőgép-rendszert, demonstrálták, milyen módszerekkel lehet tanítani működését, felépítését, fedélceti eszközeit és technikai megoldásait. A legérdekesebbnek az étkezés, a tisztálkodás és az űr-wc tűnt, hiszen a súlytalanságban olykor a hétköznapi dolgok bizonyulnak a legbonyolultabbaknak. Délután került sor az első szimulációs gyakorlatra, melyen ugyanazokat a feladatokat hajtották végre, mint a gyakorló űrhajósok. A helyszín az Űrmúzeum volt, ahol a legkülönbözőbb hordozórakéták, alkatrészeik, űrszondák, űrállomások, berendezések láthatók. A főbejárat előtt annak az SR-71-nek egyik példánya áll, mellyel a sebességi rekordot a mai napig, a szentesi születési "Mr. Gera" tartja. Az első körben Aranyi Lászlóra osztották a repülésigazgató szerepét. Ő irányította az űrrepülőgépet, illetve az űrállomás dolgozóinak utasításokat adott.

Végrehajtatta a startot megelőző ellenőrzéseket, és kiadta az indítási parancsot. Minden feladatot tökéletesen végrehajtottak, a nehézségek ellenére, hiszen hol a pilótafülke eresztett, hol az űrállomáson ütött ki tűz, hol pedig az űrsétán lévőknek akadt problémájuk szkafanderük oxigén-ellátásával. Minden nehézséget legyőzve sikerült az űrrepülőgéppel visszatérni a földre. Igaz, a futóművet elfelejtették kiengedni a megfelelő pillanatban, de a pilóta elnézte a leszállópályát, s az azt övező pálmaligetben landolt, mely paplanként fékezte le az űrrepülőgépet. Végül sikerült elérni a kifutópályát is, sőt, pontosan a kijelölt helyén! - A leszállásnak tehát ezt az újfajta változatát használva tökéletesen hajtottuk végre azt, sőt, még a fékjeink sem koptak, s nem vonultunk be favágóként az Űrakadémia törté-netébe. Aznap csapatjelvényt is terveztünk, melyet a búcsúesten kaptuk meg.

Cs. I.

(Folytatás a jövő heti számunkban.)