2007. szeptember 28.

A zenekari hangzás szépsége

Balázs Árpád hetvenéves

Balázs Árpád Erkel-díjas zeneszerző, Érdemes művész, Szentes Város Díszpolgára hetvenéves. Az évfordulón műveiből ünnepi hangversenyt rendeznek október 1-jén, hétfőn este 6 órakor a Tóth József Színházteremben. Ez alkalomból köszöntjük mi is a művészt, s az alábbi interjúval tisztelgünk munkássága előtt.

- Kerek évfordulóimon szülővárosom mindig megtisztelt szerzői hangverseny rendezésével. Első alkalommal 1967-ben. Éppen harminc esztendős lévén, a felszabadult csapongás, a sokirányú-útkeresés volt jól érzékelhető akkori műveimből. Ebben segíteni felvonult a kor minden jelentős csapata: a világhír küszöbén álló Magyar Fúvósötössel az élen. Később műveim elhozták ide a Magyar Rádió Gyermekkarát, a Magyar Honvédség Központi Zenekarát, de nem folytatom, mert az interjú terjedelme véges, a fellépők sora pedig igencsak népes! Kellettek ehhez persze a város mindenkor értő-segítő művelődési vezéregyéniségei: Bácskai Mihálynétól Mészáros Júlián át Mihály Béláné Terikéig. No meg, természetesen, a zeneiskola aktuális intézményvezetői: Galli János, Veréb Imre, Nagy János, vagy Mihály Béla.

- Tanulságos végig nézni ezt a sajátos "magántörténeti koncertsort", amely csak látszólag magántörténelem: benne van a zenei közgondolkodás, a zeneközéleti elvárások folyamatos változása. Mert, hogy éppen ekkor, vagy akkor mit írtam, az nemcsak az én hangulatjárásomtól függött. Persze, attól is, de a külső hatásoktól nem maradtam mentes. Az 1980-as évek végén egyszer csak a megújuló zenekari mozgalom élén találtam magamat, s az addig majd, hogy nem csak vokális művek komponálása után "felfedeztem", újra felfedeztem magamnak a zenekari hangzás szépségét, a benne rejlő számtalan lehetőséget!

- Más, s ha igen, miért más ez a mostani, kerekévfordulós hangverseny?

- A hetven év, az hetven év. Nem kevés, még leírni sem. Végigélni, végigküzdeni meg különösen soknak tűnhet. Ez a hét évtized már megköveteli az összegzést. A mindennapos szembenézést a múlttal: a magánemberi és a zenei történésekkel egyaránt! Valami ilyesmi vezérelte azoknak a kedves szentesi kollégáimnak, barátaimnak a kezét is, akik a műsort összeállították. Szerepel az első,- de még ma is friss korai darabokból és az újdonságokból is, körülbelül fele-fele arányban koncertdarab. De a régebbiek között is akad, amely most csendül fel először Szentesen.

- Hallhatnánk erre példát?

- Itt van a Két szerelmes madrigál. Nagyon szeretem ezt a korai munkámat, de sokáig nem adtam oda a Zeneműkiadó Vállalatnak. Tudom, különösen hangzik, de, féltettem. Féltettem, mert a második tétele igen nehéz, s csak nagyon jól előadva éri el azt a hatást, amelyet én elképzeltem. Mindjárt hozzáteszem: Nagy János kezében igen jó helyen van, miként a fúvósdarabok Mihály Béláéban.

- A Két szerelmes madrigálnak a története is érdekes.

- Szomorúan érdekes. Ez volt felejthetetlen zeneakadémiai szolfézstanárom utolsó szövegírói remeklése, rövidesen végleg eltávozott közülünk. Közismert, hogy Kistétényi Melinda nemcsak kiváló tanár, remekül improvizáló orgonaművész, de jó tollú szövegíró is volt. Kodály Zoltán rábízta például az Epigramma-sorozat meg-szövegesítését. A lepkeszárnyon suhanó "Hajnali leveleken harmat csillog" kezdetűt mindenki ismeri! Nos, Kistétényi Melindának kész zenét adtam, mint Kodály is, korábban. Az első tétel azonnal megfogta, percek alatt megszületett a csodálatos vers! Őrzöm, saját keze-írásával! A második tétel kissé bonyolultabb szerkezetű, ezért úgynevezett "vakszöveget" írtam a kottába. Segítendő a költőt. Melinda elolvasta, majd felkiáltott: "Kész a vers! Ennél jobbat senki sem tudna írni!" Így maradt a szürreálisan csapongó-borongó néhány "vakszöveg"- sor, most már hivatalosnak, véglegesnek.

- Ha jól tudom, szerepel ősbemutató is a műsoron!

Igen. A Három Arany János-dal. A története nem kevésbé kalandos ennek is. Az ötvenes évek végén bízott meg Kodály Zoltán a szentesi és a környékbeli falvak, tanyák zenei anyagának feltérképezésével, a kubikosdalok összegyűjtésével. Egyik dalbeszállításom alkalmával oda adott nekem egy kötetet, Gyulai Ágost nevű irodalomtörténésszel állították össze: Arany János népdalgyűjtését tartalmazta! A végén, fügelégként, néhány saját maga fabrikált verses dallamtöredékkel! "Ha van kedve, egészítse ki. Arany-stílusában, de mai nyelven. Én is terveztem, de nincs rá időm" - így Kodály Zoltán. Boldogan láttam a munkához! Igaz, ami igaz: az első és a harmadik dallamot igencsak töredékesen hagyta ránk a Tamburás Öregúr. Jelentős zeneszerzői feladatot igényelt a ma megszólaló kottakép előállítása. A zongorás változatot még a Mester, Kodály is hallotta, tetszett neki. Most meghangszereltem Mihály Béla csapatának. Miller Lajos barátom örömmel vállalta a szólista-szerepet! A legjobb magyar Tiborc-tolmácsoló garancia a korhű, stílusos előadásra!

- Akkor most ezért a műért szorít a legjobban?

- Szó sincs róla! Ádám fiam, aki Hollywoodban már elismert zeneszerző, most itthon van s jelenleg egy másik szentesi, Alföldi Róbert első játékfilmjének, a Nyugalom című mozinak a zenéjét komponálja. Ezekben a napokban Ádámnak és Robinak szurkolok tiszta szívből!

Lovas József