Állami elismerést kapott

Kitüntették munkájáért a vezető-óvónőt

Közvetlen kapcsolatban volt a gyerekekkel

Augusztus 20-án a Magyar Köztársaság elnökének, Sólyom Lászlónak a megbízásából Hiller István oktatási és kulturális miniszter kitüntetéseket adott át a nemzeti ünnep alkalmából. A kitüntetettek között volt Csatlós Péterné is, aki a Felsőpárti Óvodai Munkáltatói Körzet vezető-óvónője, közoktatási vezető. Ő a Magyar Köztársaság ezüst érdemkeresztjét vehette át az alkalmon. Ennek kapcsán beszélgettünk vele.

- Hogyan került a pálya közelébe?

- Tudatosan választottam ezt a hivatást. 1968-ban a szarvasi Óvónőképző Intézetben szereztem óvónői diplomát, s elhelyezkedtem a Mátéffy Ferenc utcai Óvodában. Majd 1976. augusztus 1-jétől a Rákóczi utcai Óvoda vezető-óvónője lettem, és 1981-től - az átszervezések kapcsán - a Felsőpárti Óvodai Munkáltatói Körzet vezető-óvónője.

- Miben jelentett ez mást, mint az óvónői munka?

- Egy szervezetet vezetni más tudást, készséget és képességet is igényel, mint a 3-6 éves korosztály tudatos, tervszerű fejlesztése. Ugyanakkor fontos, hogy a vezető is rendelkezzen olyan tulajdonságokkal, mint a pedagógus. Az optimizmus, az empátia, a tudatosság, a tervszerűség is fontos része a vezetésnek, hiszen az irányított szervezet emberekből áll. Az emberek mögött pedig ott állnak az óvodások, s a szülők, akik gyermeküket éppen az adott óvodába hordják.

- Ma másfajta kihívást jelent az óvoda vezetése, mint 15-20 évvel ezelőtt?

- Azt hiszem igen, mert felgyorsult az élet körülöttünk, és ez a vezetés egész területén - akár az emberi tényezőket, akár a szervezet irányítását, akár a tartalmi munka megújulását nézem - más feladatokat jelent. A felgyorsult események egy reagáló készséget igényelnek a vezetőtől, s a nevelőtestület részéről, hiszen csak így tudunk a legújabb elvárásoknak megfelelni, s hatékony pedagógiai munkát kifejteni.

- A munkatársak létszáma az elmúlt évtizedekben csökkent?

- Csökkent és változott is. Csökkent, hiszen '81-től 13 óvodai csoporttal működött a felsőpárti óvodai körzet, s a jogszabályban biztosított személyi feltételek mellet. Majd a gyermeklétszám csökkenésének következtében egyre kevesebb csoporttal működtünk. Az elmúlt tanévben már csak 9,5 csoporttal, s természetszerűen ehhez igazodott a személyi állomány is. Ugyanakkor az óvodai dolgozók előtt a továbbképzésekkel olyan lehetőségek nyíltak meg, mellyel egyéni érdeklődésüknek, attitűdjüknek megfelelően képezhették magukat, mélyíthették szaktudásukat, melynek az lett a következménye, hogy többen fejlesztőpedagógusi, gyógytestnevelői, gyermektánc-, mentálhigiénés óvodapedagógusi, valamint család- és szociálpedagógusi végzettséget szereztek. Így még eredményesebbé tudtuk tenni az óvodapedagógusi munkát, s azt még inkább a gyermekek szükségleteihez igazítani. Ez a napi pedagógiai munkában is meghozta az eredményt, amit a szülők is elégedetten fogadtak.

- A vezető-óvónői feladatok elvégzése mellett van ideje arra, hogy a csoportok mindennapjaiba is betekintést nyerjen?

- Az óvodavezetés egyik kiemelt feladata a pedagógiai munka ellenőrzése, irányítása és tervezése, s ennek kapcsán is figyelemmel kell kísérnünk az egyes csoportokat. Másrészt viszont a mindennapok munkájában rendszeresen részt veszek kötetlenül is a gyermekcsoportokban, minden tudatos ellenőrzési szándék nélkül, s a gyermekekkel is közvetlen személyes kapcsolatban vagyok.

- Alakított ez az Ön által kitűzött irányvonalon?

- Mindenképpen, hiszen tapasztalataimat innen szereztem. Egy vezető nemcsak formális keretek között szerez információt az intézményben folyó munkáról, hanem az informális keretekből is építkezik. A vezető célkitűzései természetesen a nevelőtestület, s a dolgozók segítségével formálódnak. Meghatározzuk a célt, amelynek minden szempontból megvannak a feltételei. Ennek megvalósításában a vezető és a munkatársak együttes munkájával lehet sok eredményt elérni. Megköszönöm a munkatársaimnak is ezt a kitüntetést, hiszen ez egy erkölcsi elismerés, ami nemcsak engem illet, hanem az óvoda összes dolgozóját is.

- Van-e olyan dolog, amelyet végig szem előtt tartott?

- Számomra fontos, hogy olyan pedagógiai munkát végezzünk, amit a szülői is elfogad, s látja annak eredményét gyermeke személyes fejlődésén. Fontos, hogy olyan pedagógiai közeg alakuljon ki az óvodában, hogy a szülői is érezze, hogy részese a nevelőmunkának. Úgy érzem, hogy a munkatársaim is eszerint látják el feladataikat. Emellett fontos irányelv volt az is, hogy az általunk felvállalt sokszínű pedagógiai feladatokat úgy osszuk meg egymás között, hogy mindegyiket az végezze el, aki a legeredményesebb el tudja látni azt. Így az egyéni felelősség is megvolt a feladatok elvégzésében.

- Nyugdíjba vonulása után is találkozhatnak Önnel az óvodába járó gyermekek?

- Mindenképp, már csak azért is, mert fiú unokám ide jár. Feltételezem, hogy az ünnepségekre is meghívnak, és nagymamaként sokszor hozom majd az óvodába. Másrészt a Rákóczi utcai óvodára jellemző, hogy az innen nyugdíjba vonulók visszajárnak névnapok, s belső rendezvények alkalmával. Az aktív dolgozók nem feledkeznek el róluk. Bízom abban, hogy én is kiérdemeltem ezt a szeretetet a munkatársaimtól, meghívnak a rendezvényekre, s valamilyen szinten továbbra is részese lehetek az életüknek.

Cseh-Lakos