Szovátai és nyárádmenti gyerekek Szent Kinga énekes misztériumjáték előadására invitálták az érdeklődőket a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskolába a múlt héten. Az előadás a gyermekek és fiatalok városunkban tartózkodásának egyik állomása volt csupán, hiszen három napos látogatást tettek Szentesen, és ezalatt a misztériumjátékon kívül focimeccset és táncházat is tartottak az intézményben.
A gyermekek magyar néptáncok és népdalok kíséretében, kulturális értékeinket és örökségünket életre keltve meséltek a páratlan előadáson, egy olyan ember életét elevenítve fel ezzel, akire érdemes méltó módon emlékezni. Úgy, ahogyan a többi árpádházi szentre is, akikről Nemes Éva igazgatónő szavaival élve nem lehet eleget beszélni. Az igazgatónő azt is elárulta, hogy az iskola és a Tündérkert Alapítvány között már hosszabb ideje van kapcsolat, hiszen az intézmény udvarán lévő gyermekjátszótér mögötti rajzokat is az egyik tanár, Nagy Vera tervezte meg. Ezt a kapcsolatot pedig erősbíti az is, hogy Vera nővér édesapja és édesanyja is Szegvárról származik. Ő és Czakó Gabriella összesen 480 gyermeket tanítanak környékbeli falvakban, akik közül most harmincnyolcan jöttek el Szentesre. - Közösen alkottuk meg az énekkart, és emellett táborokat is szervezünk. Négy faluba járunk át, ahova hét településről érkeznek a gyermekek tanulni. Ezen kívül a szünetekben kórustáborokat is tartunk, s ellátogatunk Gímesbe is népzenetáborra - mesélte el a két tanárnő.
Kíváncsiak voltunk arra is a gyermek szereplését látva, hogy a hangszeres zenét is ők tanítják-e. - Nemcsak az éneklést, hanem a táncokat, a hangszereket és a magyar kultúrát is megismertetjük a gyermekekkel, hiszen az erdélyi táncházakban a dal, a tánc és a hangszer együtt van jelen. Azonban a kicsik mellett sok 16-17 éves fiatal is érdeklődik. Lelkes gyermekekkel és felnőttekkel csináljuk az iskolát, melyet pályázatokból és támogatók adományaiból tartunk fenn. Sok magyarországi és erdélyi településen is felléptünk már - mondta el Czakó Gabriella és Nagy Vera.
Szavaik pedig a misztériumjátékban is tükröződtek, hiszen a gyermek hangszeres, tánc, és énektudásukról is egyaránt bizonyságot tettek. Hol körjátékban, népdalban, táncban vagy furulyaszóban meséltek, hol pedig a próza műfaját választották Szent Kinga életének felelevenítésére, illetve megismertetésére.
A közönség pedig hatalmas tapssal köszönte meg a csodálatos és őszinte előadást, melyet a gyermekek a másnapi táncházra való ízelítővel zártak, bevonva ebbe a szentesieket is. A hirtelen szerveződött párok pedig nagy örömmel, lelkesedéssel ropták a táncot. Bár voltak olyan lábak, melyek pontosan nem ismerték a ritmust és a lépéseket, mégsem lógtak ki a sorból. Egy nagy, vidám, és valóban tündérkert hangulatú hellyé változott át a tornaterem az előadás végén, olyan helyé, amely a felhőtlen kikapcsolódásnak és az örömteli együttlétnek adott teret.
Cseh-Lakos