A választások megsemmisítése

Szentes a kiegyezés idején (1867) IX.

A régi vármegyeháza Szegváron

A megválasztott új városi képviselő-testület 1867. december 14-én tartotta első közgyűlését. Oroszi Miklós polgármester méltatta a város önkormányzati jogának tényleges helyreállításának jelentőségét, utalva a több éves állhatatos küzdelemre.

Sajnálkozva emlékezett meg a tisztújítási választásokon felszínre került ellentétekről, s reményét fejezte ki, hogy a kedélyek hullámzása hamarosan csillapodik. A megnyitó után az új tisztikar letette a hivatali esküt. Oroszi polgármester még ezen a napon értesítette Török Bálint alispánt, hogy Szentes város rendezett tanácsa megalakult.

Felszabadult ünneplésről nem lehetett szó, hiszen ekkor már általánosan ismert volt az a december 9-én kelt belügyminiszteri leirat, amely a felterjesztett panaszos beadványok alapján utasította a megyei szerveket, hogy vizsgálják ki a szentesi választásokon felmerült zavarokat. Ennek értelmében a megyei közgyűlés Török alispán elnöklete alatt egy 8 tagú küldöttséget megbízott az ügy kivizsgálásával. Kimondta azt is, hogy a vizsgálat befejezéséig, ill. a rendezett tanács "kifogás nélküli" választás útján való megszervezéséig, a provizórium idején működött városi tanács vegye vissza a közigazgatási teendők intézését. Tehát tulajdonképpen - a vizsgálat eredményétől függetlenül - felfüggesztette a két napja hivatalba lépett városi tisztikart.

Ismerve a terjedelmes nyilatkozatok özönét, az azokban felsorakoztatott vádakat és ellenvádakat, érveket és ellenérveket; a vizsgáló küldöttség helyzete egyáltalán nem lehetett irigylésre méltó. Összefoglaló véleményes jelentésükből az látszik, hogy törekedtek az elfogulatlan álláspont kialakítására, s kompromisszumos javaslatokkal igyekeztek a köznyugalmat helyreállítani. A választások eseményeinek rekonstruálása során tényként megállapították, hogy az első és második napon (december 3-4.) egyaránt történtek "rakoncátlankodások", azaz volt kiabálás, elhangzottak a kijelölő bizottmány tagjait fenyegető kijelentések, valóban betörték a városháza kerítését, és az udvarra betódultak között voltak szavazati joggal nem rendelkezők is. Kiemelték, hogy a rendetlenkedés csak Oroszi megválasztása után, a főbíró-választáskor hágott nagyobb fokra. Véleményüket az alábbiakban summázták:

"Lehetetlen ki nem mondanunk azon meggyőződésünket, hogy jóllehet az Oroszi pártiak követték el a rendetlenkedéseket, annak fő oka mégis a kijelölő bizottmány azon tapintatlan eljárásában fekszik, hogy az a választók egy nagy része által kijelöltetni kívánt egyéneket kijelölni éppen nem akarta, s támaszkodva a törvényre, mely a városi tisztújításoknál a kijelölő bizottmánynak a kijelölésben korlátlan jogot ad, nem tartotta szem előtt az 1848-as törvények szellemét, mely nem más, minthogy a választások a nép akaratából follyanak ki." Megállapították, hogy Oroszi Miklós polgármesterré választása még törvényesen történt, ellenben a többi tisztviselőé már nem, mert a kijelölő bizottmány lemondása után sem Oroszi polgármester, sem a választók nem voltak jogosultak a választások folytatására. A folytatást vagy a felsőbb hatóság döntésének bevárása, vagy a szembenálló pártok egyértelmű megállapodása alapján kellett volna foganatosítani. Mivel Szentesen egyikhez sem tartották magukat, ezért a polgármesteri tisztség betöltése utáni választási eredmények megsemmisítendők, s ezekre nézve új kijelölő bizottmány vezetésével új választás tartandó. Hozzátették még, hogy a kijelölő bizottmánynak adassék utasításba, hogy "a törvény szellemével egyezőleg a kijelöléseknél a szavazattal bírók tekintélyes számának óhajtását figyelembe vegye, s a kijelölésekkel a létező pártokat kielégíteni törekedjék".

A vizsgáló bizottság jelentésének megvitatására 1868. január 11-én rendkívüli közgyűlésre hívták egybe Csongrád Vármegye Bizottmányát. A jelentés, valamint az ahhoz csatolt iratok, beadványok, vád- és vádnyilatkozatok felolvasás után - amely közel 5 órát vett igénybe - élénk vita kezdődött. A fő ütközőpontot a jelentésnek az a része képezte, amelyek a polgármester megválasztását törvényesnek nyilvánította, és csak a többi tisztség újraválasztását tartotta szükségesnek. A képviselők egy része az egész választás megsemmisítését követelte, többen a küldöttség álláspontját fogadták el, de elhangzott olyan vélemény is, hogy a tisztújítás egész menete törvényes volt, s akik annak megsemmisítését szorgalmazzák, azok pártoskodnak, és semmibe veszik a népjogot. A vita lezárásaként szavazásra bocsátották a vizsgáló küldöttség jelentését és az abban foglalt javaslatokat. A szentesiek nem szavazhattak, ami azt jelentette, hogy a közgyűlésen megjelent 65 egyén közül csupán 16-an járulhattak az urnához. Vagyis 16 szavazat döntött a szentesiek e fontos ügyében. Az eredmény: 10:6 arányban elfogadták a vizsgáló küldöttség jelentését és javaslatait. A szavazás eredményeként a vizsgáló küldöttség álláspontja megyei határozattá emelkedett, kiegészítve azzal a korábbi határozattal, amely szerint a rendezett tanács törvényes megalakulásáig a régi tanács marad hivatalban. Ez utóbbi kitétel értelmében utasították Oro-szi polgármestert, hogy tartózkodjon mindennemű hi-vataloskodástól, s a nála lévő eszközöket haladéktalanul adja át a régi tanácsnak.

Labádi Lajos