A zenélő informatikus

Az első őszi hónapban a Közéleti Kávéház vendége Tímár Ferenc informatikus, műszaki tanár volt.

- Még sosem voltam olyan helyzetben, hogy magamról kelljen beszélnem. Sok minden másról nagyon hosszan tudok mesélni, magamról talán kevésbé, de azért teszek egy tétova kísérletet - kezdte.

1956. március elsején született Endrődön, egy tiszta katolikus településen, de egy napig sem lakott itt. 1956 és 1966 között Hunyán éltek. Ez a kis település Kondoros és Gyoma között van. Szülei "földmívesek" voltak, egy tanyán laktak, néhány kilométerre Hunyától.

- Ha valami egészség van bennem, ennek a falunak köszönhetem - mondta.

Hunya is egy katolikus falu volt, ahol mindenki templomba járt. Az első zenei élményét egy Kovács István nevű zenetanárnak köszönheti, aki Gyomáról járt ki Hunyára, hogy a parasztgyerekeket szolfézsra és furulyázásra tanítsa. Az ő emlékére Tímár Ferenc bemutatta furulyatudását azon a furulyán, amelyen annak idején tanult.

10 éves volt, amikor Gyo-mára költöztek. Itt is járt templomba: reggel fél nyolckor ment harangozni, és onnan ment iskolába. Később a gyerekek "elvitték" a templom közeléből, és kisdobos, majd úttörő lett. Egyszer fényképezés volt az iskolában, és nem találták a fehér inget. Átment a kántor és harangozó bácsihoz, aki odaadta az ingét, de nem volt nyakkendője. Azóta is, ha a kezébe kerül a kép, látja magát az öt számmal nagyobb ingben, piros nyakkendő nélkül.

4 évig laktak Gyomán természeti környezetben: egyik oldalon a Hármas-Körös, a másik oldalon a Holt-Körös folyt. A zene itt is fontos szerepet töltött be életében, megtanult tangóharmonikán játszani. Ezt be is bizonyította a közönségnek.

Nagy Albert volt a néptánc-mozgalom egyik úttörője, aki Gyomán néptánc-kört vezetett. Ők színjátszósok is voltak a tánc mellett. Nagy Albertnek köszönheti a merészséget, hogy ma ki mer állni az emberek elé.

A gyomai időszakban erősödött meg benne a műszaki véna és a villamosság is érdekelni kezdte. Volt egy régi rádiójuk, amit szétszedett alkatrészeire. Édesanyja úgy gondolta, hogy olyan iskolába kellene íratni gyermekét, ahol megtanulja össze is rakni a rádiót. Így került a szentesi erősáramú iskolába 1970-ben. Kollégista lett a mostani földhivatal helyén, ahol katonás rend uralkodott. Ennek ellenére megvoltak a maguk kis diákcsínyeik, pedig szigorú szobaparancsnokuk volt.

Középiskolai tanáraira ma is szeretettel emlékezik viszsza. 1973-ban KISZ-tag lett. Egy szegedi KISZ-táborban megismert egy fiatal lányt, akit később feleségül vett. 1974-ben Pestre ment főiskolára, ott tanult meg gitározni, és ezt be is bizonyította a jelenlévőknek. A Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán villamos gépek és készülékek szakon végzett. Feleségével Leninvárosba kerültek, ahol a Tiszai Vegyi Kombinátban dolgozott egy évig. 1978-ban született Mátyás fiuk. Ezután hazakerültek Szentesre és a Barneválnál kezdett dolgozni. Egy év múlva katona lett. Amikor leszerelt, a Pollák Antal Műszaki Szakközépiskolában tanított, és egykori tanárainak lehetett a kollégája. Másoddiplomaként elvégezte a tanár szakot. 1983-ban kapta a Pollák az első számítógépet. 1984 tavaszán felkeresték Kruzslicz Pált, és kérték, hadd létesítsenek egy számítógépes klubot az ifjúsági házban. Nagy sikereket értek el a gyerekekkel az országos versenyeken.

1993-ban úgy döntött, hogy önálló céget alapít, ekkor született meg a Team Számítástechnika. Később kiadványokat is szerkesztettek.

Jelenleg az foglalkoztatja, hogy a Szentes temetőiben nyugvó jeles emberek sírjáról fotókat készít és megpróbálja ezeket közzétenni az interneten. Tervezi még, hogy elvégzi a könyvtár szakot is.

2001-ben ment be hozzá egykori tanítványa, Vidovics Ferenc, aki akkoriban vásárolt fényképezőgépével nagyszerű képeket készített, és ezeket szerette volna feltenni az internetre. Elkészült a Szentesi Képcsarnok. Olyan nevet kerestek helyette, amely nem ékezetes, így született meg a Szentesi Mozaik.

M. A.