Fejezetek a szentesi szőlőművelés múltjából 2.

A 19-20. században a szentesi szőlők igen gazdag fajtaállománnyal rendelkeztek, amit ékesen bizonyít a fehér és a fekete bajor, a cigányszőlő, a veres dinka, a fekete tökszőlő, a fehér kecskecsecsű, a fekete kadár, a bakator, a bánáti rizling, az ezerjó, a szlankamenka, a kövidinka, az olaszrizling, az oportó, a pozsonyi fehér, a szegedi fehér, a chasselas-félék és a különböző direkttermők jelenléte. A 18-19. században alkalmazott művelési eljárásokról nem tudunk sokat, mivel az írásos források csak elvétve számolnak be az alkalmazott termesztési technikákról. A tőkéket ősszel a téli fagyok ellen rendszeresen betakarták, majd tavaszszal kinyitották. A szőlőveszszők kurtítását metszőkésekkel végezték, amelyeket a 19. század végén kezdtek kiszorítani a metszőollók. A parcellákat a nyár folyamán többször kapálták, a hajtásokat a karókhoz sással rögzítették.

Kiss Bálint szerint a 19. század elején a szentesi szőlőhegyeken termelt bor jó minőségű volt, és ha megfelelően tárolták, akkor vetekedett bármelyik alföldi nedűvel. A 18. században és a 19. század elején a legtöbb alföldi településhez hasonlóan leginkább vörösbort készítettek, később kezdett teret hódítani a fehér, illetve a siller: "Leginkább veresbort csináltak a múlt századig, de már ezen időszakban én példát mutattam arra, hogy ha zsákban nyomódik ki a szőlő mindjárt leszedés után-, fejér vagy siller bor lesz belőle és jobb ízű, mint a fojtós veresbor; követték példámat sokan." Keleti Károly 1875-ben napvilágot látott szőlészeti statisztikája szerint is ez utóbbi borféleségek domináltak, vörösbort ekkor már nem is készítettek számottevő mennyiségben. Az 1759-es adóösszeírás a városban 15 sajtót vett számba. A bort a lakóház kamrájában tartották, ahol a hordók ászokfákon sorakoztak. A pincék tömeges elterjedését a magas talajvízszint akadályozta, ami a felszín feletti tárolást tette lehetővé.

Az alföldi mezővárosokban a szőlőkkel kapcsolatos jogi ügyleteket a főbíró elnökletével ülésező tanács intézte, amely meghatározta a szőlőhegyeken követendő rendet, ellenőrizte a szabályok betartását. Sajátos közösségi irányítás érvényesült a szüret időpontjának meghatározása kapcsán is, ami az uradalom, majd a városi elöljáróság hatáskörébe tartozott. Szentesen az 1895. március 18-án tartott közgyűlésen a nagyhegyi szőlőbirtokosok egyhangúlag elfogadták a hegyközséggé alakulást, majd március 25-én a szervezet rendtartását, amely az 1894-es hegyközségi törvényben előírtakon alapult. Április 18-án választották meg az elöljáróság és a választmány tagjait. Szentes város újabb hegyközsége 1939-ben jött létre, de a tagnyilvántartás összeállítását már 1938-ban elkezdték. A szervezet 1939. január 8-án tartotta alakuló közgyűlését, elnöke Kovács Ödön árvaszéki ülnök lett, önálló szavazati joggal mintegy 378 személy rendelkezett.

Mód László