Botrányos tisztújítás

Szentes a kiegyezés idején (1867) VIII.

Ónodi Sándor ügyvéd

Az Oroszi Miklós polgármesterré választását követő általános nyugalom láttán a tízes bizottság ismét megkísérelte, hogy a választások előtti pártközi megállapodást félretéve, a főbírói posztra csak saját pártjabeli jelölteket állítson. A néppárti jelöltet - Ónodi Sándor ügyvédet - mellőzve, Farkas Gedeont, Stammer Sándort és Kiss Zsigmondot kandidálták a főbíróságra. Nem csoda, ha megismétlődtek az előző napi jelenetek. A választók többsége egyértelműen kinyilvánította, hogy nekik egyik jelölt sem kell, csak Ónodi, ezért "vad felkiáltások és fenyegetések" között követelték Ónodi Sándor kijelölését. Horváth Ferenc választási elnök kijelentette, hogy semmi körülmény között nem változtatnak a jelöltek névsorán. Ez csak olaj volt a tűzre. A néppárti tömeg még erőteljesebben ragaszkodott Ónodi jelöléséhez. A pártvezérek - hivatkozva a pártok közötti megállapodásra - újabb óvástételre és a szavazástól való tartózkodásra szólították fel a népet. A tömeghangulat hatására a három kijelölt ügyvéd visszalépett a jelöltségtől.

A tízes bizottmány szorult helyzetbe került. Belátta, hogy jelöltjei sorra megbuknak a választók akaratán, azt viszont összetételénél fogva nem vállalhatta, hogy a polgármester-választáshoz hasonlóan, a bizottmány közreműködésével győzedelmeskedjenek a néppárt jelöltjei, ami a választások folytatása esetén elkerülhetetlen lett volna. Ezért arra az elhatározásra jutott, hogy felsőbb miniszteri utasításig a tisztújítást felfüggeszti; az új választásokig pedig Oroszi Miklós megválasztott polgármesterre bízza a város vezetését.

A tanácskozás után a bizottmány tagjai megjelentek a választók előtt, s felszólították Oroszi polgármestert a hivatali eskü letételére. Ez meg is történt az 1848-as esküforma szerint. Az ünnepélyes aktust követően a választási elnök bejelentette, hogy miután a főbírói állásra kijelölt egyénekre nézve a választóközönség nézete nem találkozott az ő és társai nézetével, ők pedig lelkiismeretükön erőszakot nem tehetnek, s készebbek inkább lemondani, mint bárki mást kijelölni, ennél fogva ezennel testületileg lemondanak. A váratlan bejelentés nagy hangzavart váltott ki, mely csak akkor szűnt meg, amikor Oroszi Miklós lépett az emelvényre. A tízes bizottmány viszszalépését úgy értékelte, hogy "tréfának komoly, komolynak nevetséges", mert nem tud valódi okokat felhozni lemondása indoklására. Csak a sértett büszkeség vezérli, amiért nem az ő jelöltjeiket fogadta el a város közönsége. Oroszi leszögezte, hogy a bizottmánynak kötelessége végigvinni a választási munkálatokat, annál is inkább, mert lemondásuk által a tisztújítás megakad, pedig a város nem maradhat elöljáróság nélkül. A választási elnök határozottan kijelentette, hogy elhatározásuk mellett megmaradnak. Átadta Oro-szinak a hivatali kulcsokat, pecséteket és a választással kapcsolatos iratokat, majd eltávozott. Rövid tanácstalanság után a polgármester felszólította a közönséget, hogy a váratlanul bekövetkezett események értékelése és a további teendők megbeszélése végett délután 3 órakor jelenjenek meg a városháza udvarán.

A délutáni értekezleten megjelent választók Bartha János vármegyei alügyész véleményéhez csatlakoztak, amelynek lényege az volt, hogy mivel a kijelölő bizottmány ragaszkodott lemondásához, s nincs törvény, amellyel őket a választás folytatására lehetne kényszeríteni, a további intézkedési jog viszszaszállt arra a testületre, amely őket a választás körüli eljárás lebonyolításával megbízta. Ebből kiindulva felszólították Oroszi Miklóst, hogy úgyis, mint 1861-es polgármester, és úgyis, mint most megválasztott és felesketett polgármester, hívja össze a választások levezetésére felhatalmazott 1861. évi képviselő-testületet, az válasszon új választási elnököt és kijelölő bizottmányt, s intézkedjen a választások lefolytatásáról.

Az értekezlettel egy időben a volt kijelölő bizottmány jelentést írt Mikecz Ferenc szentesi szolgabíróhoz. Ebben értesítették a választás felfüggesztéséről és a bizottmány lemondásáról, alapvető okként hozva fel a választók egy részének "már-már kitörésig vitt" magatartását. Kifejtették azt a nézetüket, hogy a választások folytatását egy miniszteriális biztos jelenlétében tartanák célszerűnek.

Labádi Lajos