Nem követhetem el azt a mulasztást, hogy nem szólok ama nagyszebeni találkozóról, melynek keretében Európa történelmi egyházai tartanak tanácskozást. Nyilván azt beszélik meg: miként tudnának társadalmi befolyásuk még meglévő erejével az európai unió népei javára lenni.
Lesz-e ennek az eseménynek elég publicitása a honi sajtónkban, azt nem tudom. Azt sem tudom, hogy kis hazánkban a még vallásos polgárok mennyit tudnak erről, s ha tudnak is valamit, mennyire tartják azt szívügyüknek.
Valamikor, a francia forradalom idején, jeles költőnk, Batsányi János Kassán így kiáltotta el magát: "Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!" Nem kapott érte dicséretet. Ha meg én - csak úgy, szűk körben - azt merném ünnepélyesen ajánlani, hogy akinek szeme vigyázó szem, az figyeljen, mert hátha az a szép Nagyszeben valami nagy dologra készül, nyilván ajánlatomnak nem lenne sikerre. Mert nagyon mással vagyunk elfoglalva: például azzal, hogy az Európa-szerte újra jelentkező beteges nacionalizmustól kell-e félnünk, avagy vehetjük csak úgy félvállról?
Pedig a szemek arra valók, hogy vigyázó szemek legyenek, s azt is észrevegyék, amit a nem vigyázó szemek nem hajlandók meglátni. Az egyházak történelmi és társadalmi szereplésének fogyatékosságait sokan észreveszik, s szóvá is teszik. Bűneinek pedig a mindenkori sajtó szívesen tulajdonít hírértéket. De ha az egyházak kísérletet tesznek arra, hogy hitük és küldetésük parancsára példamutató egységbe újítsák magukat, azt tanácsos lenne észrevenni és észre vétetni. Főleg egy olyan társadalomban, mint a mai magyar társadalom, mely teljesen képtelennek mutatja magát alapelvek elfogadására és közös alkalmazására, s így alkalmassá teszi magát a diktatúra betöltésére.
Batsányi János 1792-ben ezt írja: "Nézz e térre, s tanulj már egyezségre, magyar nép!" Ha 2007 szeptemberében a romániai Nagyszeben mutat fel mintát arra nézve, hogy kell súlyos történelmi örökségeket felszámolni az éltető és hitelesítő egységért, akkor ezt a mintát nem szabad nem észrevenni csak azért, mert a vallási szférában történik. A pislákoló mécses lángja is láng! Olyan láng, melynek üzenete van. Igaz, hogy sok szinten lángolnak nem kívánatos tüzek, de ez nem lehet ok arra, hogy a megbékélés lángját ne vegyük komolyan csak azért, mert nem szúrja a szemünket.
Tehát még egyszer: tágra nyílt szemmel nézzünk kelet felé, s ha ott látunk valami fényt, akkor "adj választ minderre, barátom!" - kérem újra Batsányival. Hátha kifáradnak a vad visszavonások éhes farkasai. Még mielőtt halálosan kifáradna magyar népünk lelke, s örökre lemondana Petőfi igazságáról: "Bár fölül a gálya,/ S alul a víznek árja,!/ Azért a víz az úr!"
Vági László