Önkéntességi akció

A gondozási központ új szolgáltatása

Új szolgáltatásként, kísérleti jelleggel vezették be nyáron a gondozási központban az önkéntes segítést. A jelentkezőket motiválta az is, hogy felajánlott munkájukért cserébe angolul tanulhatnak az intézményben, ám az önkéntesség ennél sokkal többet jelent.

Már régóta gondolkodtak az intézményben, hogy elindítsanak egy ilyen programot. A központ vezetője, Puskásné Halál Ágnes külföldön látta a mintát, hogy önkénteseket bevonva több szolgáltatást meg lehet oldani. Elképzelései találkoztak Paksai Jusztina szakmai tapasztalataival, így idén júniusban meghirdették a programot. A fiatal szociális munkás elmondta: a szaktudást nem igénylő programnak három pillére van, az egyik az önkéntes segítés az intézményben heti pár órában, ehhez jött motivációként az ingyenes angol nyelvtanulási lehetőség, illetve két tréningen vettek részt az önkéntesek, melyeken elméleti és gyakorlati ismeretekkel gyarapodhattak.

A 32 aktív önkéntes életkora változó. Bár elsősorban a fiatalokat próbálták megszólítani, mégis érdekes, hogy szabadidejüket erre áldozták középkorúak is, sőt egy 60 éves segítőjük is van. Beszélgetnek, sétálni mennek a gondozottakkal, gyógyszert váltanak ki, csoportban kertet ápolnak, tehát a szakembereket is tehermentesítik, akiknek ezekre kevesebb idejük jut. Cél, hogy az idősek, a fogyatékkal élők és a pszichiátriai betegek elszigetelődését csökkentsék. A segítők heti egy alkalommal angolórán vehetnek részt, amelyet egy gondozott, Kalmár Zoltán és a Klauzál iskolából Török Mária vezettek, szintén önkéntes alapon.

Jellemzően öregeknek nevezi a néniket és bácsikat, akikkel az időt tölti a gondozási központban Tibrik Dóra, igaz a nagy korkülönbség indokolja is ezt. A vásárhelyi Corvinban tanuló szentesi diáklány keresett nyárra valami tartalmas elfoglaltságot. Sulikezdésig hetente jár az idősekhez. Szívesen beszélnek az életükről, elfogadják segítségét, s kell hozzájuk egy pici türelem, osztja meg tapasztalatait. Azonban nem csak hallgatja a bús és vidám történeteket, de kártyázni is beszáll közéjük, ahogyan Nagy János, aki egy nehezen mozgó nénit kísérget haza.

Paksai Jusztina tavaly végzett a szegedi egyetemen, ahol vezetésével megalakították a SZÖSZ-t (Szegedi Önkéntesek Szervezete). Mivel a szentesi lány az itteni intézményben töltötte gyakorlatát, már ismerték, s diplomásként megkapta ezt a munkakört. Hármasban dolgoznak Halmai Eszterrel és Kristó Gergővel. A Mobilitas "Fiatalok lendületben" című pályázatán nyertek egy komolyabb összeget, ebből valósították meg ezt a programot.

Jusztina szerint mindenkinek van 1-2 órás ráérő ideje, ha akarja, s a szolidaritás és az egyéni fejlődés lehetősége miatt ez a tevékenység túlmutat azon, hogy kap-e érte fizetést. Külföldön népszerű az önkéntesség, társadalmi elvárás is, egy önéletrajz Nyugat-Európában nem ér semmit, ha nincs benne feltüntetve. Ugródeszkát jelenthet az unióba, mondja Jusztina. A jövő pénteki záró-tréningen a résztvevők az oklevél mellé referenciát is kapnak a szervezőktől.

Kezdetben azt hitték munkatársaival, jóval több fogadó személy lesz, mégis kapkodniuk kellett azok után, akiknek szükségük van segítségre, olyan nagy számban jelentkeztek az önkéntesek, árulja el Jusztina. Októberben folytatják a most véget érő programot, részben már új jelentkezőkkel, és kitalálnak más motivációt is.

Darók József