Különböző stílusok bitorolták a színpadot

Kultúrákat elevenített fel a Fabula Rasa zenekar

Mára már a fesztiválok elengedhetetlen szereplőivé, kihagyhatatlan hangulatalapozóivá váltak a világ- és az orientális zenét, s az egyes kultúrák népzenéjén alapuló dallamokat játszó zenekarok. Az egyik ilyen csapat Magyarországon a Fabula Rasa elnevezésű formáció, amely nemcsak kitűnő hangulatot, s feledhetetlen élményeket varázsol koncertjein a közönség elé, hanem apró történeteknek, meséknek, azaz fabuláknak is tanúivá teszi a hallgatóságot.

Az idei augusztus 20-i ünnepen a hangulatalapozás volt a hangszeresek és az énekes feladata, hiszen az Ifjúsági Parkban ők voltak az est első fellépői. Így végképp nem volt mellékes, hogy a szabadtéri színpadhoz látogatókat milyen zenével, s milyen légkörrel fogadják. Megbízatásukat a-zonban maradéktalanul teljesítették, hiszen az emberek az általuk kínált zene hallatán, és az általuk képviselt stílus sokszínűségén felbuzdulva egyre nagyobb számban érkeztek a "gödörbe". A szórakozni vágyók lehetőséget kaptak többek között makedón, bolgár, cigány, illetve magyar népzenei alapokon nyugvó nóták meghallgatására, melyek mindegyike az összhang ellenére külön világba kalauzolta el az érdeklődőket. Olyan ősi kultúrákba, s dallamvilágokba, melyek a Fa-bua Rasa és a hozzájuk hasonló együttesek nélkül sajnos már rég feledésbe merültek volna, s melyeket csak ritkán van szerencséje átélnie és élveznie a 20. század emberének.

A Fabula Rasa világzenei koncertje után egy intenzív, hirtelen stílusváltással az 1930-as, 1940 évekbe repített minket a Jazz Steps együttes, egy olyan zenekar, mely andalító, mégis táncra késztető zenével invitálta a közönséget a Kurca parti helyszínre, mely idén is kiváló háttérnek, zenei aláfestésnek bizonyult. Fellépésükön a közkedvelt szerzemények, például a Hello Dolly mellett a publikum számára kevésbé ismerős dallamok is szerephez jutottak ezen a nyári estén, illetve lopták be magukat észrevétlenül a fülekbe és szívekbe (a Jazz-Steps tagjai nemcsak a huszadik század első felére jellemző swing-mainstream kompozícióit elevenítik fel, hanem a dixieland világából is válogatnak repertoárjukba). S a '30-as, '40-es évekre jellemző módon most sem maradhatott el a tánc - noha a szégyellős közönséget ajándékkal, az együttes hanghordozójával kellett bíztatni a produkció kedvéért -, hiszen egy pár megmutatta az akkor már nagy számban összegyűlt nézőseregnek, hogy milyen lépésekkel ropható vígan a jazz zenei alapokon nyugvó, klasszikusnak nevezhető, mégis mindig örökérvényű tánc.

Cs. I.