Megérkezett az Őslüktetés

Dobbantott a láb, pattogott az ostor másfél órán át

Fáradhatatlanul ropták a magyar néptáncokat

Dübörgő dobbantásokkal, az emberi szíveket és lelket megremegtető ritmikus robajjal keltek versenyre, s időnként váltak eggyé az Őslüktetés című produkció táncosai a Szent István Napok ünnepi műsorának záróeseményén. A tánc pattogó ritmusával, játszi köny-nyedségével, eléképzelhetetlen gyorsaságával és a mélyből fakadó elpusztíthatatlan őserővel együtt lüktetett a zene, melyet a Rajkó Zenekar és a M.É.Z. együttes játszott az ünnep alkalmából összeseregletteknek.

Két különböző nép kultúrája egyesült a színpadon valamiféle furcsa és különleges egységet alkotva. Olyan felbonthatatlan, sokszínű egészet képezve, melynek csak ritkán válhatnak szem- és fültanúivá az emberek. Az ír és a magyar népzene és néptánc egyedi világba csábították a nézelődőket a profi táncosok, akik fáradhatatlan, erőtől duzzadó vehemenciájukkal, s soha el nem fogyatkozó energiájukkal tették feledhetetlenné az estét. Ehhez azonban minden fellépőnek kiválóan kellett teljesítenie, precízen, a társakkal teljes összhangban kellett táncolnia és zenélnie saját műfajában, illetve - ahogyan az előadás végén láthattuk - a másik nemzet dallamvilágban és kultúrájában is jártasnak kellett lennie. Nemcsak a Ronan Morgan Táncegyüttes és a Talentum Tánckar táncosainak, hanem a tradicionális és modern hangszereket megszólaltató zenészeknek is.

Ritkán látható profizmus öltött testet és késztette tapsra a nagyérdeműt a nyári este folyamán, ahol a sztepptáncosoktól megszokott feszes hát és a pergő láb, az ír és kelta nemzet tradicionális és modernebb stílusú ruhái egyaránt szerepeltek. A magyar kultúrát pedig hűen szimbolizálták a hímzett lajbikon és a pergő szoknyákon lévő kézjegyek, melyek kavalkádja, susogása és mozgása már-már elszédítette a nézőket. Kisvártatva azonban csikósok karikás ostorainak sújtása dörgette meg az eget, felébresztve ezzel az ámulatba eső közönséget, melynek az Őslüktetés elnevezésű előadás tagjaival együtt töltött másfél óra, néhány percnek, rövid pillanatoknak tűnt, ahogyan azt a mellettem álló fiatalember megjegyezte.

Ezután már csak egy attrakció, a várva várt tűzijáték következett az augusztus 20-i műsor koronájaként, melyben az eddiginél még nagyobb hangerővel írtak íveket, rajzoltak különböző alakzatokat, tűzvirágokat az ég fekete táblájára a sokszínű ceruzák. Háttérként pedig a Kurca túlsó partján kirajzolt égő Szentes felírat vitte hírül mindenkinek, hogy a szentesiek idén így vígadtak együtt az államalapítás ünnepén.

Cs. I.