Kiélezett választási előkészületek

Szentes a kiegyezés idején (1867) VI.

Ifj. Bartha János, későbbi iskolaalapító

A választásokat megelőző korteskedések tovább növelték a szakadékot a két tábor - a nép-pártja és az urak-pártja - között. A nép körében általánosan elterjedt meggyőződéssé vált, hogy az egész értelmiség és a velük tartó módos gazdák öszszejátszanak a volt földesurakkal (a Károlyi grófokkal); pénzt és jószágot kaptak azért, hogy a várost ismét az uraságok birtokába juttassák. Fő jelszóvá vált, hogy a "diplomás urak" eladják a várost és annak jogait, tehát nem szabad rájuk szavazni. Az értelmiség által óhajtott tisztikar névjegyzékét Hódmezővásárhelyen az uraság házánál készítik, tehát uradalmi kéz működik közre. Az ellenpárt állítása szerint, több helyen elhangzott az is, hogy: az urakat agyon kell verni! A néppárti gyűléseken - melyeket a csizmadia céhházban berendezett Polgári Olvasókör helyiségében tartottak - a "népfenség" eszméjére hivatkozva hirdették a nép alsó osztályának hivatását az igazgatásra. Az egyik pártvezér - ifj. Bartha János gazdálkodó - megfogalmazása szerint: "A tálas éppen olyan okos ember, mint az ügyvéd, - eleget uralkodott már az arisztokrácia, uralkodjék ezentúl a népfenség!" Az ellenpárt panasza szerint a néppártiak nyíltan hangoztatják, hogy mellettük van a "nyers erő", azaz a nem választók tömege is, tehát nem kell félni, sőt a célt erőszakkal is ki kell vívni. Az "urak" pártját "reakcionárius" pártként emlegették, az összejöveteleik helyéül szolgáló Úri Kaszinót pedig a "reakció fészkének" titulálták.

A tömegek rendkívüli aktivitása és a hangoztatott jelszavak tartalma megrémítette az "intelligens" osztályt. A népkedélyek felizgatásáért egyedül Oroszi Miklóst tartották felelősnek, figyelmen kívül hagyva, hogy valójában az abszolutizmus éveiben felhalmozódott sérelmek törtek a felszínre, melyeket az alkotmányosnak hirdetett kormány és országgyűlés felemás intézkedései nem csökkentettek, hanem inkább fokoztak. Oroszi Miklós - aki magát a kiegyezés hívének vallotta, és őszintén hitt a liberális reformokban, az alkotmányosság, a demokratikus jogok kiterjesztésében - városa legfontosabb ügyeinek megoldatlansága miatt érthető módon kiábrándultságot érzett. Meggyőződése szerint ugyanis az alkotmányosság helyreállításának egy csapásra meg kellett volna hoznia a jogfolytonosság alapján a városi önkormányzat, valamint az úrbéri váltság kérdésének kedvező kimenetelű elbírálását, amiért éveken keresztül hiába küzdöttek. A kormányzat és a megyei hatóság halogatása miatti türelmetlenségében egyre keményebben lépett fel a város jogosnak tartott kívánságaiért, és az azok megvalósulását gátló tényezők ellen. Ezzel a magatartásával akarva-akaratlanul is tovább növelte népszerűségét és tömegbefolyását. A választások előestéjén a közép- és kisparaszti rétegek mellé - amelyek eddig fő bázisát képezték - felsorakoztak a föld nélküli alsóbb néposztályok - jórészt szavazati joggal nem rendelkező - radikálisabb elemei is. Ezek csatlakozása baloldali irányba tolta táborát, s ez megnyilvánult a fel-felbukkanó radikálisabb töltésű jelszavakban is.

Oroszi Miklós pártjának egyre veszélyesebb irányba tolódása még inkább közelítette egymáshoz a volt 61-es alkotmányos párt értelmiségi-módos gazda részét és a bukott provizórikus rendszer képviselőit. A néppárt ezért sütötte rá az "urak" pártjára a "reakcionárius" jelzőt. A szövetkezés - amelynek élén Stammer Sándor volt cs. kir. álladalmi ügyész, majd főszolgabíró, a provizórium idején Csongrád vármegye másodalispánja; Farkas Gedeon ügyvéd, az abszolutizmus idején városi pénztárnok, a helybeli Deák-párt elnöke és Jurenák Eduárd, Szentes legvagyonosabb embere állt - arra irányult, hogy minden eszközzel megakadályozzák Oroszi Miklósnak és követőinek a városi elöljáróságba való beválasztását. Más szóval, hogy a nép jelöltjeivel szemben továbbra is biztosítsák az értelmiségi és módos rétegek túlsúlyát a város irányításában. Ennek volt is reális esélye, ugyanis az értelmi-ségi-nagygazda-provizóri-kus párt a szövetkezés révén létszámbeli fölényt élvezett a választást lebonyolítani hivatott 1861-es városi képviselő-testületben, s ezt szándékában is állt kiaknázni. Az előkészületekből mindenki sejthette, hogy rendkívül éles választási küzdelemre van kilátás.

Labádi Lajos