Egy évvel ezelőtt zárta szentesi koncertjével a Comenius pályázat nemzetközi találkozóját a Kiss Bálint Református Általános Iskola. Akkor látták vendégül a pályázat svéd, német, francia és román résztvevőit. Jó formán még búcsút sem vettek egymástól, amikor megfogalmazódott, ezt az együttműködést valamilyen formában folytatni kellene, melyhez meg is találták az Európai Unió pályázatát. Az élethosszig tartó tanulás programja egy zenés színpadi játék elkészítéséhez nyújtott segítséget. Az első év lezárult, nemrégen tértek haza Franciaországból, a program első állomásáról.
- Ugyanazokkal a részvevőkkel pályáztak? - kérdezem Fekete Nagy Katalint, aki a pályázatot írta.
- Részben igen, a svédek és a franciák régi barátaink már, újonnan egy török iskola csatlakozott, és már jelezte egy olasz partner is, hogy jövőre kapcsolódnának hozzánk. A pályázatot most két évre előre kellett megírni, s így két évre kaptuk meg a költségvetését is. De most is az országok készítették el a maguk változatát, majd összegyűjtve ezeket együtt küldtük el a brüsszeli központnak. Ott bírálták el.
- Mi adta az ötletet a színpadi játékhoz?
- Amikor tavaly májusban itt voltak a kórusok, úgy érzetük Pierre-Fran-çois-val, a főszervezővel, hogy hiányozna a közös munka. Az elért siker is a folytatásra ösztönzött. Mivel kórustalálkozót már szerveztünk, azt gondoltuk kiegészítjük az éneklést színpadi megjelenítéssel. A program címe, Egy lány, akit Európának hívnak.
- Négy korszakban kellett bemutatnunk a címnek megfelelő történetet - veszi át a szót Almásiné Szaszkó Edit, aki drámapedagógusként a színpadi megjelenítést vállalta. A négy korszak a barokk, a klasszicizmus, a romantika és az újkor volt. Mi a barokkot választottuk. Az Egri csillagok végéről a gyerekcserét dolgoztuk át, Európa lett az a lány, aki egy varázslatos álommal kibékítette egymással az egymás ellen harcolókat, az ellenségekből barátok lettek. A történetet úgy módosítottuk, hogy a török partner ne érezze magát megbántva.
- A történetből hogyan lett zenés darab?
- Tinódi Lantos Sebestyén jól ismert históriája adta a vezérdallamot. Az énekek betanítása Nánai Olga érdeme, a díszletet itthon készítettük el, Vincze László keze munkáját dicséri. Kivetítve a színpadon pedig egy vártorony volt látható. A végleges változathoz azonban nagyon sokan segítséget nyújtottak még, a szülők, akik megvarrták a jelmezt, azok, akik tanácsot adtak nekem, s a gyerekek. Így lett az egész igazi csapatmunka.
- A program része, hogy az adott országban nagyközönség előtt is be kell mutatni a darabot.
- Valóban, s mivel most a franciaországi Bordeauxban voltunk, ott és a közeli St.Lubesben is tartottunk előadást, ahol a négy nemzet külön-külön begyakorolt produkciója egységgé olvadt. Az előadás végén minden gyerek a színpadra lépett, és négy nyelven énekelték el a Himnusz a szabadsághoz című dalt.
- Mi lesz jövőre? - kérdezem Fekete Nagy Katalint.
- Azt szeretnénk, ha nálunk találkozhatnánk. Szep-temberben folytatjuk a megbeszélést a partnerekkel, s akkor döntjük majd el azt is, milyen korszakban milyen témát állítunk színpadra. Addig gyűjtögetjük az ötleteket, és készülünk az őszi találkozóra.
VÉ