A hamvadó parazsat is átugrották

Romantikus múzeumi éjszaka

Sikeresnek bizonyult a városunkban első alkalommal megrendezett Múzeumok éjszakája. Szent Iván-éj előestéjén Keresztelő Szent János születésének napját, a napéjegyenlőséget és a szerelemvarázslást ünnepelte a Koszta József Múzeum éjszakai nyitva tartással és a megyeháza előtti tűzgyújtással.

A Fridrich-fényirda és a Péter Pál Polgárház is újra kinyílt a látogatók kedvéért. Rég volt ott ilyen élet, mint ezen az estén. A polgárházban a felnőtteket a múlt század eleji berendezés ejtette rabul, ahol olyan érzés kerülgeti az embert, mintha a ház lakói éppen kimentek volna a szobából. A gyerekeket pedig a tornácon a koszorúfonás kötötte le, amit fűzfaágakból borostyán vagy gyógynövény díszítéssel készítettek, s egyéniségük szerint még virágokkal is színesítettek, hogy éjfélig büszkén viselhessék.

A polgárházból sétált át a megyeházi épületébe Sáfár Zsolt és családja. Már jártak a régi ligeti helyen, itt viszont először. Izgalmasnak találták a Múzeumok éjszakája ötletét, és sikerült elcsábítaniuk a család legfiatalabb tagját. Dicsérték a kiállításokat, a családfőnek a céhes emlékek, feleségének a Koszta-festmények tetszettek leginkább. Kislányuknak, Nórinak pedig a folyosón lévő érintőképernyő volt maga a csoda.

A látogatók közt üdvözölhettük a Szentesiek Baráti Körének budapesti elnökét és több tagját is. Kása Imre elmondta, tavaly már végignézték az összes kiállítást, mert rendszeresen tartanak összejöveteleket a városban. A '70-es évek elején alakult baráti kör évfordulóját júniusban mindig itt ünneplik.

Földi Vilmos ny. kollégiumi igazgató kétszer látta már a gyűjteményt nappal, de kíváncsi volt rá sötétedés után is. A nyugdíjas pedagógusok klubjában minden kollégájának ajánlani szokta a múzeumot - mondta -, s már készülődött a Kis éji zenére. Voltak ugyanis kísérőprogramok, melyek a múzeumban már nem fértek el: Medgyesi István jövendölésekről, próféciákról jóval nagyobb közönségnek beszélt, akiknek a konferencia központ díszterme is majdnem szűknek bizonyult, csakúgy, mint a zeneiskola tanárainak és növendékeinek bensőséges, gyertyafényes koncertjén. A múzeum szomszéd intézményével karöltve valósult meg a rendezvény. Kellett is a segítség: a folyosón és a kiállítótermekben folyamatosan hömpölygött a tömeg, záráskor a 700-at is elérte számuk, de a Kossuth térre szervezett filmvetítés is sokakat leültetett az óriásvászon elé.

Történelmi pillanat volt, amikor kicsik és nagyok mécsesekkel a kézben kört alkotva, élő mandalaként figyelték a tűzzsonglőrőket, amint éjfélkor meggyújtották a máglyát. A lángok közé kerültek a koszorúk, melyeket, miután megperkelődtek, sokan hazavittek, bízva a régi hagyományokban, miszerint egy évig szerencsét hoz a házra. A hamvadó parazsat is többen átugrották, az örök szerelem reményében.

Elmondható: várakozáson felül sikerült az első múzeumi éjszaka, ezt Béres Mária is megerősítette, akinek frissen kinevezett igazgatóként ez volt a "belépője". Volt összehasonlítási alapja Fári Irén történész-muzeológusnak, aki Szegeden már látott ilyen eseményt, itt ugyanazt a hangulatot tapasztalta.

Darók József