A város első artézi kútja
Százhúsz évvel ezelőtt készült
A főtéri díszkút eredeti pompájában
Az egykori főtéri díszkút történetének kezdete 1884 őszéig nyúlik vissza. A szomszédos Hódmezővásárhely példáját követve, a Szentes Vidéki Takarékpénztár igazgatósága a közegészségügy javítása érdekében elhatározta egy Szentesen fúrandó artézi kút finanszírozását. A kivitelezésre Zsigmondy Béla (1848-1916) budapesti gépészmérnököt, a vásárhelyi kutak készítőjét kérték fel. A munkálatok megkezdése előtt a város átvállalta az ügyet, megszerezve ezzel a kúthasználat feletti jogot.
1885. január 15-én megkezdődött a kútfúrás. A munkát két munkáscsoport felváltva végezte éjjel-nappal. Számos technikai nehézséget leküzdve, Zsigmondy mérnök 1886. május 29-én jelentette, hogy a fenékmélységet 313 méter 86 centiméternél elérte, a fúrást befejezte, és a vízforrást megnyitotta. A kalázi homokkőből készült medence, valamint a Franciaországból hozatott szoborcsoport egy évvel később épült meg. A főtéri díszkút 1887. május 14-én nyerte el végleges formáját; ünnepélyes átadására július folyamán került sor.
Amint a képen is látható, a 7 méteres átmérőjű medencéből egy 5,5 m magas felépítmény emelkedett ki, melynek főszobra egy kígyós botot (a Merkúr jelvényét) magasba tartó női alak, mellékszobrai pedig négy vízöntő gyermekalak (puttó). A kút három szinten, díszes csapokból adta a vizet; oldalait fémből készült, a város címerét ábrázoló táblák dekorálták. Ezzel az alkotással Szentes országosan a harmadik helyet foglalta el az artézi kutat fúrató városok sorában. (Az első kút Budapesten a Városligetben készült 1878-ban, a második és harmadik Hódmezővásárhelyen 1880-ban és 1884-ben.)
A díszkút az 1920-as évek végén komoly veszélybe került. Ez összefüggésben volt a Horváth Mihály és a Kossuth Lajos szobrok elkészülésével, amelyeknek az alkotói - Kisfaludy Stróbl Zsigmond és Tóth István - úgy nyilatkoztak, hogy szobraik számára legalkalmasabb helynek a Kossuth teret tartják. A Horváth Mihály szobrot a megyeháza elé kívánták felállítani, a díszkút azonban útban volt. A szoborbizottságok pártolták a művészek elképzelését, s beadványban kérték a városi képviselő-testülettől, hogy engedélyezzék a kút elbontását. Az 1930 szeptemberi közgyűlésen a hozzászóló képviselők ellenezték a kérelem teljesítését, kijelentve, hogy a kút felépítményét is tartják olyan műalkotásnak, mint bármelyik szobrot. Végül a testület 28-14 arányban leszavazta a kút elbontásának tervét. A kérdés ezzel nem került nyugvópontra. Két hét elteltével a szoborbizottságok megismételték kérelmüket. Ezúttal úgy állították be a dolgot, hogy Szentes város szégyenszemre nem akar helyet adni a város nagy szülöttje szobrának. A taktika eredményesnek bizonyult; a képviselő-testület megszavazta a kút azonnali elbontását. A képviselők egy csoportja beadvánnyal fordult a megyegyűléshez, kérve a határozat megsemmisítését, de eredménytelenül: a megyei kisgyűlés 1931 szeptemberében megerősítette a kút elbontását kimondó határozatot.
Mivel a városi közvélemény ellenérzéssel fogadta a döntést, megnyugtatásul több közbülső megoldási javaslat is megfogalmazódott. Amikor 1929-ben a szobrok alkotói véleményt nyilvánítottak alkotásaik elhelyezését illetően, még nem volt szó a díszkút elbontásáról, csupán arról, hogy a kutat a Kossuth tér közepére kellene helyezni. Néhány hónap elteltével ezt az elképzelést - a tér zsúfolttá válására hivatkozva - úgy módosították, hogy a kutat elbontják u-gyan, de az evangélikus templom előtti Luther téren újból felállítják. Midőn a lebontási határozat ténylegesen megszületett, már csak azt mondták ki, hogy: "Utasítsák a polgármestert a kút lebontott kő és vas alkatrészeinek a legkörültekintőbb elraktározására, mivel a kút felállításáról később határoznak". Ekkor még a múzeumban történő elhelyezésre gondoltak. Az 1934-ben bekövetkezett bontás után azonban a korabeli újság arról adott hírt, hogy a lebontott építményt egyelőre a sóház udvarában raktározták el. Tizenkét évig itt rozsdásodtak a szobrok, amikor 1946-ban ismét felmerült a kút helyreállítása. Ezúttal a Széchenyi-ligetben akarták felállítani, de a megvalósítás elmaradt.
Hosszú lappangás után a szobrok az 1970-es évek végén előkerültek. 1981-ben tanácsi határozat született a kút felállítására nézve. A végrehajtás előkészítéseként a szobrokat megtisztogatták és konzerválták, a helyreállítás azonban anyagiak hiányában elmaradt.
1997-ben - közeledve a díszkút születésének 110. évfordulójához - polgármesterünk felkarolta a helyreállítás ügyét. Megbízást adott Máté István csongrádi szobrászművésznek, hogy az egy-kori díszkút eredeti szobrainak felhasználásával készítsen egy ízléses kútkompozíciót. A remekül sikerült alkotást 1998-ban avatták fel a Luther téren. Értékes ipari műemlékünk tehát megmenekült az enyészettől, a barátságos terecske pedig városunk egyik legszebb pontjává, sokak kedvelt találkozóhelyévé vált.
Labádi Lajos