Fedák Sári Szentesen

A legünnepeltebb primadonna vendégjátéka

Fedák Sári Kukorica Jancsi jelmezében
(A dedikáció Szentesen készült 1929-ben)

1929. június közepén izgalmas színházi hír jelent meg az Alföldi Újságban, amely arról értesítette Szentes színházpártoló közönségét, hogy Kiss Árpád színigazgatónak sikerült egy esti vendégszereplésre megnyernie a legnagyobb magyar színésznőt, Fedák Sárit, ki június 18-án (kedden este) az Antónia című darabban fog bemutatkozni a szentesi közönségnek. "Fölösleges megjegyeznünk, micsoda rendkívüli művészi esemény Fedák Sári fellépése, kinek művészetét külföldön is a legnagyobb hódolattal fogadták" - írta az újság.

A színházba járók tudták, hogy az ünnepelt primadonna - akit Zsazsa becenéven emlegetett a nagyközönség - 1898-ban lépett fel először a Magyar Színház színpadán. Egy évadot Pozsonyban töltött, majd visszatért a fővárosba, s először a Népszínházban és a Magyar Színházban játszott, majd a Vígszínház (1901-1902), ill. a Király Színház tagja lett (1902- 1906). Első kirobbanó sikereit a Bob herceg c. operett címszerepében (1902), és a János vitéz Kukorica Jancsijának alakításával aratta (1904). A hazai sikerek nyomán külföldre szerződtették: 1906-1910 között Berlinben, Londonban és Párizsban lépett fel. Hazatérése után ismét a Király Színház primadonnája, de gyakran vendégszerepelt más magyarországi, bécsi és prágai színházaknál is. Társulatával nagy sikereket aratott az USA magyarlakta városaiban (1922, 1925, 1934).1922-ben feleségül ment Molnár Ferenc íróhoz, sikeres színpadi szerzőhöz, de házasságuk 1925-ben felbomlott.

Szentesre érkezésekor a díva már közel ötven éves, de temperamentumos játékával, dekoratív megjelenésével ezt ragyogóan álcázta. Lengyel Menyhért Antónia c. darabjában nyújtott alakításáról kritikusa szuperlatívuszban írt: "Harminc esz-tendeje ragyog Fedák neve a magyar színjátszás egén, csodálatos színjátszó művészete ma is töretlen, szinte példa nélkül álló. A második felvonásban tündöklött legszebben; a néző nem tudta, mit csodáljon: Zsazsa aranyos lelkét, vagy hódítóan szép és elegáns megjelenését.

Tomboló lelkesedéssel, percekig tartó tapsviharokkal köszöntötte Fedák Sárit a közönség. A darab menetét többször megszakította a taps, a felvonások végén szűnni nem akaró ünneplés áradt Zsazsa felé a nézőtérről, a kihívásoknak alig akart vége szakadni. Fedák Sárit szemmel láthatóan meghatotta a szentesi közönség határtalan szeretete."

Napra pontosan három évvel később, 1932. június 18-án lépett fel ismét Szentesen Fedák Sári. "Az érdeklődés elsősorban Zsazsa kivételes művészetének, egyéni varázsának és annak a sok-sok szép békebeli színdarabnak szól, amelyekben Fedák Sári felejthetetlen alakokat állított elénk. Kukorica Jancsi alakját ő tette halhatatlanná, Sybill levelét senki sem tudta eddig úgy énekelni, mint ő" - szólt a helyi újság beharangozója.

Ezúttal egy újszerű darabbal, előadássorozattal lépett a közönség elé, amelyet "Velem történt" címen csak néhány héttel azelőtt mutattak be a fővárosban. A helyi tudósító így írt a művésznő fogadtatásról: "Nem volt egy talpalatnyi üres hely a Tóth József Színházban tegnap este, de volt olyan őszinte, szívből jövő meleg ünneplés, amilyenhez talán még Zsa-zsa sincsen hozzászokva; pedig megszokhatta már, hogy amerre jár, amerre játszik, beszél, nótázik, mindenütt érző szíveket dobogtat meg, mindenütt könnyeket csal az emberek szemébe, mindenütt kijár neki a legszebb elismerés: a szeretet szinte fergetegszerű megnyilatkozása. Tegnap este Szentes közönsége olyan viharos lelkesedéssel tapsolta, köszöntötte, ünnepelte, hogy ez alkalommal Zsazsa szeme telt meg először könnyel, a meghatottság könnyeivel, pedig ő úgy számított, hogy előbb a közönség szeme lesz könynyes."

A művésznőt virágcsokrokkal halmozták el (az egyik rózsacsokor Nagy-Magyarország képét mutatta); a költői hajlamú dr. Lakos István városi főjegyző egy verssel kedveskedett: "Erdélyből kiűzték János vitézt" címen, amelyet Drahos István grafikusművész rajzolt meg művészies dekorálással, aranykeretbe foglalva. (Ez utalás volt arra, hogy nem sokkal korábban a román hatóságok kiutasították Fedák Sárit Erdélyből.)

Elutazása előtt a Szentesi Hírlap riportere hosszabb interjút készített a művésznővel, aki többek között kijelentette: "Szeretem Szentest! Mintha hazamennék, úgy jöttem Szentesre; ennél szebbet nem tudok mondani. Szenteshez tartozónak érzem magam. Annyi városban voltam, s éppen Szentest szeretem a legjobban? Ezt nem lehet megmagyarázni. Tudja, ez éppen úgy van, hogy az egyik ember szimpatikus, a másik meg nem. Ha egy kis ideig még itt maradok, ebből a szimpátiából a legszebb szerelem fejlődik ki Szentes és köztem!"

S nem csak udvariasságról volt szó. Igazolja ezt, hogy egy hét elteltével (jún. 27-én) Fedák Sári ismét városunkba érkezett, és itt töltötte el nyári szabadságát.

Labádi Lajos