Két szó birtokviszonyban. Megfordítva: "Az erő szavai." Mikor először meghallottam a Kossuth adó hírszolgálatának az élén, elfogott egy furcsa kíváncsiság: a birtok viszonyban lévő két szó mit jelenthet, ha a magyar adófizetők pénzén fenntartott közszolgálati rádió használja nagyon előkelő pozícióba helyezve?
És mivel hosszú papi életem során abból éltem, hogy szavaim erejével szolgáljam az emberek testi-lelki javát, és mivel szavaimnak fő forrása a Biblia, ezért természetes, hogy a "szavak erejének" rádiós elhelyezése e kérdést provokálja ki belőlem: "Vajon az ország pénzén működtetett rádió hírei és hírmagyarázatai kinek az erejét hivatottak megéreztetni a magyar néppel: Góliátét-e, avagy Dávidét?" Mert ugye az tapasztalati tény, hogy a hírhallgatók különféle elfogultságok hordozói. Vannak elfogultságai a téveszméknek és elfogultságai az egészséges gondolatoknak.
A két elfogultság úgy viszonylik egymáshoz, mint Góliát és Dávid. Góliát robusztus ereje a rossz beidegződések irtózatos erejét jelképezi, Dávid szelíd fegyvertelensége pedig a józanság és adott esetben a felülről való megvilágosodottság jelképe. Ezek után bennem ily egyszerű a kérdés: ha híreket hallgatok, kinek az erejét érezhetem ki a hallottakból: Góliátét, avagy Dávidét? S ez számomra azért izgalmas kérdés, mert a hírszolgálatok során nem két futball csapat mérkőzéséről van szó, ahol tetszés szerint drukkolhatok ide, avagy oda. Itt a hírszolgálat a magyar nép pénzén, csak az igazság, a jóság és a valódi szépség elfogultságait támogathatja avagy szabotálhatja. Itt, ahol a hírek és azok beállítottsága formálódik, egyben életformáló és életromboló erők kapnak szabad utat. S a két erő közé ne hazudjunk egyenlőség jelet! Ily értelmű elfogulatlanság már maga is hazugság. Dávid vagy Góliát, ez itt a kérdés. Dávid és Góliát nem dudálhat egy csárdában!
Ami pedig a szavak erejét illeti, szolgálhatok egy rám nézve döntő hatású élménnyel. Mikor 1938-ban Hitler bevonult Bécsbe, Ausztria könnyed annektálását a következő szavakkal jelentette be: "Ich melde der Geschidhte!" Jelentem a történelemnek. Hát amit a 20. század elmebajos diktátora akkor jelentett a történelemnek, s ahogyan jelentette, annak tényleg volt ereje. De milyen pusztító ereje! Ezt megérezni számomra azt jelentette, hogy ha elérem azt a kort, mikor szóhoz jut bennem az igehirdető, bárhová jutok, mindenütt megkísérlek Dávid lelkével harcolni a Góliátok iszonyatos szókészletével szemben. Kértem is hozzá sokak imáját. Ma pedig? Azokért a soron következő fiatal papokért imádkozom, akiknek dolga lesz a mai körülmények között észrevenni és szóvá tenni, hogy a magyar népet milyen szavak erejével próbálják legyőzni vagy meggyőzni. Nehogy újra megtörténjék a magyar néppel, hogy neki vadult kényszerképzetek ereje döntse el: milyen lesz a holnapja és holnap utánja. Hazugságok és féligazságok diktatúrájától mentsen minket az Isten!
Vági László