Az aktfotó fővárosa

Nagy István: Löszfal - akt

Kilencven fotóval megnyílt a XIV. országos aktfotó kiállítás a városi galériában. A negyedszázados tárlatot minden évben várják a fotósok és a szentesi közönség egyaránt, ez is azt igazolja: a műfaj nem képmutatás.

A kétévente meghirdetett aktfotó pályázatra idén rekordszámú nevezés érkezett, a szakemberekből álló zsűri - Baricz Katalin, Jung Zseni, dr. Seres Géza - végül 45 szerző 90 alkotását tartotta méltónak a kiállításra. Hozzá kell tenni: komoly viták után alakult ki a tárlat anyaga, a kimaradt képekből egy újabb tárlatot lehetne rendezni, a zsűri szerint akár egy beszélgetéssel egybe-kötve. Mert az aktfotózás kínálja magát, lehet is beszélni róla.

Kruzslicz Pál, a művelődési központ igazgatója, a drámai tagozatos diákok műsora utáni megnyitó gondolatait azzal kezdte, képmutatás lenne állítani, hogy nem büszke a pályázatra és a kiállításra. Az intézmény fotókörével közösen rendezett eseményt a városban élők közül sokan művészeti értékként, rangként emlegetik. A pályázat és kiállítás negyedszázaddal korábbi megszületésekor már jelen lévő Kruzslicz és szervezőtársai remélik, hogy ezen időszak alatt Szentes az aktfotózás végvárából a legnehezebb fotóműfaj fővárosává nőtte ki magát.

Az akt első abban, hogy előzetesen kitalált témája van, szándék kell hozzá, s népszerű is a fotóművészek körében, véleményezték a galériában az élesszemű fotósok.

A Baricz Katalin köré szerveződött csoport Vásárhelyen alkot éppen, társaságukban mondta a zsűritag, hogy ritkán merjük felfedni, pedig az emberi test természetes.

Sok a nő által fotózott mű, Katalin maga is alkot. Azt mondja, az akt lehet pikáns, erotikus, de itt a határt meg kell húzni.

Mindezt a kiállítás szerinte stílusosan és valóságosan mutatja be. A sok helyütt feltűnt régi fotótechnika alkalmazásának is örül: csodálatos, ha manuális munkával készül egy kép, azt mutatja, az ember szeret kísérletezni. A pályázaton II. díjas Löszfal-akt például ilyen: argen-totípia. Alkotója, Nagy István azt magyarázza az archaikus technikáról: kézzel készített hordozó az alapja, a fényérzékenyesítést ő maga végzi el. A módszert a századfordulón alkalmazták, most néhányan visszatértek hozzá, köztük a Szentesi Fotókör vezetője. Ebből a társaságból egyébként még ketten (Albert Béla és Tóthné Tima-falvi Gizella) kerültek be a kiállításra. István pár éve már hasonlóan szerepelt, mint most.

Szerinte szétválik a művészet és a pornográfia, az aktfotókon a test szépsége gondolatisággal jelenik meg. Volt, aki humort is belecsempészett: az egyik szerző hirdetésben keresett (és talált) kövér modelleket képéhez, egy másik, Szabó Béla a különdíjas művéhez a modellt sárral kente be, aki órákig mozdulatlan várta a sárréteg megszáradását.

A fődíj Esztergomba került, Balla András nyerte el képeiért, a III. díjat Kacz-marek Edvárd budapesti alkotó kapta Kékség című képéért, de Szirbik Imre polgármester több különdíjat is átadott a legjobbaknak.

A megnyitón néhány modell is megjelent, de meztelen valóság csak a képeken volt. A tárlat június 30-ig tekinthető meg.

D. J.