A megbántott város

Sajtóper Féja Géza író ellen (III.)

A város főtere az 1930-as években

Szentes - a megyeszékhely - ötoldalnyi terjedelmet kapott a Viharsarok c. könyvben.

A vármegyei állásfoglalás már ismert volt, amikor 1937. április 16-án a városi képviselő-testület is sürgősséggel napirendre tűzte Féja Géza könyvének ügyét. Dr. Kanász Nagy Sándor polgármester előrebocsátotta, hogy az érintett könyv Szentes városával is foglalkozik, és pedig olyan lealacsonyító hangnemben, olyan valótlan, rágalmazó állítások felsorolásával, hogy efelett nem lehet egyszerűen napirendre térni. "A könyvnek Szentesről szóló része a maga egészében a legfelháborítóbb módon, és nyilvánvalóan rosszindulattal megírt rágalomhalmazat."

Időkímélésből a polgármester nem ismertette a városról szóló teljes fejezetet, csupán a legsértőbb részleteket, mondatokat emelte ki, amelyek a következők:

"A magyar középréteg sajátságos alkatáról árulkodik Szentes külseje. Az egész város olyan, mint egy összetört cserépedény. Aki összetörte, utólag megsajnálta az esetet, és a törött darabkákat úgy-ahogy összeillesztette. Az összeillesztés azonban olyan rosszul sikerült, hogy sanda gyanút kelt az emberben. Arra kell gondolnunk, hogy ezek a részek talán sohase is tartoztak össze. Szentes városa az egységnek, a szerves növekedésnek s a szerves összetartozandóságnak még a körvonalait sem mutatja. Ahány kaszt, ahány foglalkozási csoport, ahány brans = brancs (szakma, foglakozási ág), annyiféle stílus uralkodik itten."

"Téglás gyalogjárón megyünk, majd a kocsiút is téglás lesz. Azután autóút hajlik be, tehát aszfalton lépdelünk, de öt perc múlva sáros, gondozatlan falusi nagyutcán vagyunk. A cserép, a pala, a zsindely és a zsúp keleti festőiességgel váltakoznak."

"Szent borzalommal állunk meg a főtéren is. A régi református templom igen szép, de az új iskola már olyan, mintha növényevő pietisták (szenteskedő emberek) építették volna."

"A szentesi polgárosodó parasztság egy töredéke nem zárkózott be a kulák tudat lárvaszerű cellájába, hanem megízlelt egy csábító, mámorító, kerítő italt: a visszaélést, a panamát. A panamahullám tehát elérkezett a mélyrétegbe is."

"A bankokrácia kiváltságos paraszt típust teremtett, mely megtagadva minden népi közösséget, szolgálja céljait, s nagy mohón kapkodja a más egzisztenciák összeomlása árán szerzett morzsákat."

"Most építettek egy hosszú aszfalt utat, a nép gumiútnak és tésztaútnak hívja, mert két hét múlva már nyúlt, olvadt, s a múlandóság szent törvényeiről beszélt."

Több hasonló részlet után a polgármester előterjesztését a következőkkel zárta: "A könyvet az ügyészség elkobozta, emellett azonban a könyvnek Szentesre vonatkozó állításaival kapcsolatban nekünk meg kell legalább annyit tennünk, hogy a könyvben foglalt valótlanságokat visszautasítsuk. Ezért indítványozom: mondja ki a közgyűlés, hogy Féja Géza Viharsarok című könyve Szentes városáról szóló részében foglalt valótlan rágalmazó állításokat visszautasítja, és úgy e közlemény írójának, mint mindazoknak, akik e cikk megírásához valótlan és rosszindulatú célzatossággal elferdített adatokat szolgáltattak, eljárását a legnagyobb mértékben elítéli, Féja Géza ellen pedig sajtó útján elkövetett rágalmazás miatt a bűnvádi feljelentést megteszi." Az előterjesztést lényegi vita nem követte; egyhangúlag elfogadták a polgármesteri indítványt, amelynek értelmében a város megindította a sajtópert.

Utóbb Féja Géza nyilvánosan bocsánatot kért Szentestől, kijelentve, hogy nem állt szándékában megsérteni a várost; könyvének megírásánál csupán az a cél vezette, hogy a létező hiányosságokra felhívja az illetékesek figyelmét. A közgyűlés ezt elfogadta, és elállt a per folytatásától.

A budapesti büntetőtörvényszékkel nem volt ilyen szerencséje. Hosszú bírósági procedúra után előbb 5 hónapi fogságra ítélték. 1938-ban a királyi ítélőtábla felmentette, de a Kúria ismételten 1 hónapi fogházra, továbbá hivatalvesztésre ítélte. Végül kormányzói kegyelemben részesült (1940).

Befejezésül álljanak itt Féja Szentesről írt fejezetének záró sorai, amelyek a Széchenyi-ligetről szólnak, elragadtatással magasztalva díszkertünk gyönyörűségét:

"Egyetlen vigasztalása Szentesnek a városi park. Növényi költemény ez, mintha a szegény alföldi anyaföld álmodott volna valami nagyon szépet. Nagy bujaság, s valami feledhetetlen "rendetlen" rend, a természet kozmikus logikája csinálta a tervét, legalábbis ezt a gondolatot kelti az emberben. Aki ültette, mindenesetre a fák és a füvek ihletett költője volt. Olyan ez a kert, mint amilyenről a debreceni füvészek álmodoztak, s Szentes a jövőben valószínűleg érette fog irgalmat kapni, ha az ítélet napjai következnek."

Labádi Lajos