Fehér homok, kék tenger, pálmafák

Délkelet-Ázsia csodálatos tájai (2)

Borneó szigetén járunk. Az utazó és az újságíró. Így utólag már csak gondolatban követjük a mesés tájat. A sziget növény- és állatvilágáról kérdezem a kalandozó kedvű Török Patrikot. Némi szabadkozással mondja: ő geográfus, amiről faggatom, az inkább a barátja "asztala", aki biológus. Ő be is gyűjtött sokféle növényt és bogarat. A szentesi fiatalember azért megemlíti: több száz féle orchideát láttak, a fák is teljesen mások, nagyon magasak és legalább kétméteres támasztógyökerei vannak.

- Rovarok? - kérdezi kicsit elgondolkodva. - Különböző színű lepkékkel, egyéb bogarakkal, piócákkal, kígyókkal találkoztunk. Majmokat útközben nem láttunk, de a Sepilok-i orángután farmon annál többet. Egy teljesen érintetlen őserdőben nevelkednek, nehéz meglátni őket, annyira sűrű az őserdő. Útközben hallja az ember, hogy zörögnek, de még, ha 2 méterre vagyok is tőlük, akkor sem lehet látni. Délelőtt 10-kor és délután 3 órakor van etetés, az etetőhelyeken előjönnek. Ott jártunkkor hangos makákó-csapat kísérte az orángutánokat, voltak vagy negyvenen, csak akkor tudtak enni, amikor már a nagyok befejezték az evést. Nagyobb vadakkal nem találkoztunk. Elkerülték a kitaposott ösvényeket. A favágók ösvényén 60 méteres fák, nagy támasztógyökerek, ami 2 méter magasból indul.

Semporna falucskában búvárkodni támadt kedvük. Leutaztak hát a Celebesz-tengerhez. Török Patriknak ez volt az első ilyen ténykedése, ott kint elvégzett egy tanfolyamot, aztán lemerülhetett.

- Fantasztikus a korallzátony élővilága - lelkesedik Patrik. - Hihetetlen élményt nyújt az egész. Ott úszik az ember a halak között, rengeteg barrakuda, meg bohóchal úszik el mellettem, vagy jön velem szembe, nem érnek hozzám, én sem érhetek hozzájuk. Különböző színűek. Sipadan szigetét, a világ öt legjobb búvárhelyei között tartják számon, a korallzátonyok között rengeteg teknős él, jó másfélméteresek, szemeztünk egymással. Cápa is van, ott élnek, de nem kell tőlük félni.

Fehér homok, kék tenger, pálmafák - ez gyönyörű. Tipikus paradicsom. A felső két méteren 28 fokos a tenger, merülünk 18-20 méterre, ott lent már hűvös van. A nemzeti park természetvédelmi területén gyönyörűen tiszta minden. A tenger. Borneó parkvidékén már nem mindenhol. Volt olyan hely, ahol azt mondták, ne fürödjünk.

Innen Indonéziába vezetett az útjuk. A maláj Borneóról áthajóztak az indonéz Borneóra, Tarakan nevű városba, majd onnan motorcsónakkal (hasonlóakkal, mint amelyek a Tiszán is közlekednek) a Kayan folyón az őserdőbe, ott egy kis faluban, Long Peso-ban töltöttek négy napot. Horgásztak is.

Az őserdőben gyakran volt részük trópusi esőben. Olvasmányainkból is tudjuk, a szigeten októbertől februárig keleten, májustól szeptemberig nyugaton uralkodik a monszun. Volt, amikor három órán keresztül ömlött az eső, minek eredményeként a folyón pillanatok alatt 3 métert emelkedett a víz szintje. Patrik elmondja még, hogy az úton olcsó szálláshelyeket béreltek, amit meg tudtak fizetni. Volt ahol főztek rájuk. Mit ettek? Kenyeret nem, rizst annál többet. És sokfélét.

- Úgy voltam vele, ha már ott vagyunk, megkóstolom az ételüket. Finom gyömbéres csir-két ettem. Borneón szeretik a csirkét, a csirkelábakat, ott sütik kint az utcán. Nyakat is láttam, olyat, amelyen még a csirke feje is rajta van. Így sütik egybe. Fűszeresen esznek. Sok zöldséget, gyümölcsöt fogyasztanak. De találkoztunk disznóhússal, különféle halételekkel. Egyedül Bangkokban láttam különböző bogarakat, halasztottam a kóstolást, aztán elmaradt.

A végére már csak a pihenés maradt. A tengerpart Krabi mellett.

A szülei (ahogyan előzetesen a levelében kérte) finom rántott hússal várták.

(lovas)