Főszerepben: a drámaisok

A Horváth Mihály Gimnázium drámai tagozata komoly megtiszteltetésben részesült, mely azt jelentette, hogy egy napig a fővárosi Bárka Színház közönsége előtt azt tehették, amit a legjobban szeretnek: játszhattak. A színház igazgatója, az egykori drámais diák Alföldi Róbert nemes gesztusa, hálája volt ez régi iskolája felé. Az 1978-ban létrehozott tagozat jelenlegi diákjai mellett a régiek, a mára befutott művészek is szerephez jutottak. Képünkön a 11.D a Drámamacskák életét mutatja be a Bárka Színház közönségének.

Egy napra pesti színházat kapott a Horváth Mihály Gimnázium drámai tagozata múlt szombaton. A diákok Alföldi Róbert meghívására utaztak a fővárosba, az általa irányított Bárka Színházba. Aznap otthon érezhette magát minden szentesi, hiszen a diákok, majd utánuk az egykor innen indult művészek belterjes hangulatot teremtettek.

A színidirektor maga is a szentesi gimnázium növendéke volt, így nem meglepetés az, hogy helyet adott a tagozat bemutatkozásának, de az utazáshoz kellett a városi összefogás. A sok fesztivált megjárt diákok egy részének nem volt ismeretlen a Bárka, az Országos Diákszínjátszó Találkozó elődöntőjén tavaly már játszhattak itt, de ez a nap más volt. A kedvükért váltottak ezer forintos jegyeket, miattuk telt meg a nézőtér, ahol felváltva adták elő a Momo és az Akarsz-e játszani című darabokat, köztük egyéni produkciókkal. A tanáraik számára volt leghosszabb a program, társulatuk, a Sze-MaSzu a korhatáros Háromszög-gyakorlatokkal készült a drámais nap záróakkordjára.

Mester és Tanítvány egy Bárkában

Még tartott a közönség vastapsa, amikor odakint egyesével befutottak a már "befutott" művészek, elsőként Zsédenyi Adrienn, aki várandósan is vállalta a fellépést. Gázsiról szó sem volt, szívből-szeretetből játszik ilyenkor az ember. Alföldi Róbert, ahogy megérkezett, egyből szervezett. - A gondolkodásom, világnézetem, az, ami én vagyok, abban nagyon erősen benne van az iskola, meg azok, akik tanítottak, s ha lehetőség adódik, hogy az ember ezt megmutassa, ezzel büszkélkedjen, azt meg kell tenni - mondta érdeklődésünkre Alföldi. Az est csupa meglepetés volt. A felnőttek jobban izgultak, mint a diákok, de jól kezelték, hiszen mégiscsak profik. Példaképül szolgálhatnak a jelenlegi drámaisoknak, akik a színpad szélére kuporodva figyeltek, mert bizony sokaknak már nem jutott hely a zsúfolt nézőtéren. Láthatták Alföldi Róbertet, aki úgy kezdte, mint ők, s lám, most a saját színházában fogadja a szentesi színjátszókat. Bácskai Mihálytól pedig azt hallhatták: - Példát vehettek róla, mert nem azért bizonyít most, hogy valamit jóvátegyen, hiszen nagyon jó diák volt - véleményezte a majd' 30 éves tagozat alapítója az est házigazdáját. Miska bácsié volt az utolsó szó a gálaműsor előtt. - Most Noé bárkájában evezünk tovább - jegyezte meg a gimnázium ny. igazgatója.

A kétórás gála első fellépője a Crystal együttes volt, majd Szőke "kapitány" és Badár folytatta sort. 36 évvel ezelőtti megismerkedésükről meséltek sajátosan, de Badár egykori osztálytársáról, a már elhunyt Ternyák Zoltánról is megemlékezett egy szaftos sztorival. Majtényi András kísérte zongorán Fesztbaum Bélát, aki sanzont énekelt. A gálán kiderült: Náray Erikának fantasztikus humora van, de énekelni is nagyon tud, most a Thank you for the music-ot adta elő. Bácskai János törött állkapoccsal énekelt egy dalt szüleinek és feleségének, de nem ő volt az est egyetlen mártírja, mert utána a szegedi Nemzeti Színház művésze, Márkus Judit egy előző napi előadáson megrepedt csuklóval dalolt. Zséda Len-non Imagine-jével teremtett intim hangulatot. Bernát Henriett az afrikai zene és dobok szerelmese latinos dallamokkal lopta be magát szívünkbe. Horváth János rá jellemzően dakota dalt énekelt mindenki nagypapájának, Miska bácsinak. Szekeres Adrientől pedig azt hallhattuk, amit szentesieknek mindig énekelni szokott: Játssz még!

Darók József