Szociális érzékenységéről ismert Ollai Istvánné, aki most az idősek mellett a gyerekeknek is szeretne kedvezni. Kevesli a választókörzetében az egy játszóteret.
Tizenkét éve összeforr a független képviselő nevével a segítő szándék. Amikor felkerestük a Vásárhelyi út és a Nyíri-köz sarkán, ahol már 4. éve szervez ruhaosztást Pásztor Antallal minden hónap első szerdáján, azt közölte, egyetlen bánata, hogy a régi megyeházi pincével ellentétben itt nincs megoldva a fűtés. Fázósan húzta meg magát a hűvös tavaszi napon is egy pokrócban, de mint mondja, ruhát osztani télen is kell, bármily körülményes is. S, hogy hasznos, amit csinál, bizonyítja, hogy nem csak helybeli rászorultaknak oszt ruhát. Erre egyetértően bólogat a magyartési Lek-rinszki néni, de járnak ide Fábiánsebestyénből is.
Rátérünk egy másik témára, ami mostanában foglalkoztatja, mégpedig az, hogy a Kisérben már meglévő Árpád utcai játszótéren kívül szeretne egy újabbat. A képviselő asszony szerint egy játszótér nem elegendő a körzetében. A kiséri városrésznek 12 éve lett egyik képviselője, s ott már akkoriban is hiányzott a játszótér. Az elmúlt években egyébként változás következett be a lakosság életkorában, már nem helytálló a kijelentés, hogy a Kisér öregedő városrész, hiszen az elhaló idősek házaiba mind több fiatal költözik. Gyerekeik nem tudnak közvetlen lakóhelyükön játszani, ezért Ollainé Eszterke azt gondolja, még ha városzszerte egyre kevesebb is a gyerek, ennek a kevésnek is adjunk játszóteret. Már kiszemelte a helyét is: a Rózsa utca végénél egy üresen álló területen szeretné megvalósítani. Most ezért harcol, bár úgy érzi, pusztába kiáltott szó, a várostól csak ígéretet kapott: ha lesz pénz, sorsot húznak, s majd akkor kaphat támogatást. Pedig Ollainé nagyon határozott abban: nem kell oda drága uniós játszótér, csak hinta és csúszda legyen rajta, valamint elég lenne hozzá másfél köbméter homok, hiszen homokozó nélkül nem játszótér a játszótér.
Másik fájó pontja a bá-nomháti temető, ahol a képviselő asszony segítségével évek óta a lakosság tartja rendben a bejárati utat, magánemberek, nyugdíjasok terítették be több alkalommal zúzott kővel. Ebben sokat köszönhetnek a HÓDÚT igazgatójának, azonban Olla-iné szeretné, ha most már az egyház is hozzáadná a részét.
- Miénk a temető, de ne várja senki, hogy állandóan a lakosok mozduljanak, jegyzi meg, s egy közeli példát is tud mondani: Húsvét előtt a temetőben vezető utat szegélyező stációkat is magánember, Szarvas József meszelte újra, saját pénzén.
Hogy azért pozitívum is elhangozzon az egyházról, Ollainé azzal zárja mondandóját, hogy tudomása szerint a Kisérben egyetlen nincstelent, egyedülállót sem temettek el pap nélkül.
D. J.