Ágoston Béla rövid ideig, mindössze három évet tanított a gimnáziumban. Pedagógiai hatása akkori neveltjeiben hatvan év után is eleven.
I. Életpálya
Végső létdátumai Szegvárhoz és Alpár-hoz kapcsolják. Ágoston Mátyás HANGYA-szövetkezeti könyvelő mindhárom fiából pedagógus lett. A legkisebb, Béla 1907. április 5-én látja meg a napvilágot A négy elemit a faluban járja ki, a szentesi gimnáziumba az 1918/19. tanév elején bejáróként jut el. "Áldottuk is a falu véneit - mondogatta -, hogy ilyen messzire eltérítették a vasútat." Ezért is lesz majd tanárként megértő a vonattal három irányból bejárók, vagy ahogy ő nevezte, a "belihegők" iránt. Ötödiktől már Budapesten tanul, az érettségi bizonyítványát a II. kerületi katolikus reálgimnáziumban állítják ki 1929-ben. Ősszel bejegyzik a szegedi Ferencz József Tudományegyetem nagykönyvébe történelem-földrajz szakos hallgatóként. Az első években itt tanul, később néhány félévet a Pázmány Péter Tudományegyetemen hallgat. Végül csak visszatér a Tisza partjára, oklevelét 1936-ban adja ki a szegedi Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság Mészöly Gedeon professzor elnökletével.
Ám egyetemi diplomával a zsebében is örülnie kell, hogy a szülőfalu hitelszövetkezetében három éven át, 1936 őszétől 1939 őszéig legalább segédkönyvelőként önálló kenyérkereső lehet.
Hiszen a katedrára első ízben csak 1939. szeptember elsején jut fel a kárpátaljai Aknasz-latinán, polgári iskolában. Két évet tölt itt el. Az utána következő tanévet a Bars megyei Zseliz hasonló iskolájában tanítja végig. 1942 őszétől 1944 tavaszáig a szekszárdi Garay János állami gimnázium alkalmazza helyettes tanári beosztásban. Az itteni közös értesítőkből tudjuk: szaktárgyain kívül nemcsak testnevelést, hanem a könyvelősködés éveiben elsajátított gyorsírást is oktatja, ő az őre az ifjúsági könyvtárnak, sőt - noha katona sem volt - a leventefoglalkozások vezetését is rábízzák.
1944 tavaszán kiképzetlenül is behívják katonai szolgálatra. Csehszlovákiában, Prága környékén éri a háború vége. Rövid szovjet hadifogság után (arrafelé csupán Besszarábiáig "jut el") 1945 októberében ér haza szüleihez. A mindenkire kötelező igazoló eljárás után a Horváth Mihály Gimnázium tanárának nevezik ki. Három tanéven át ismerhetjük.
Eléggé későn, 1948-ban nősül. Ezt követően néhány évet Makón, majd Csongrádon tanít, míg a második házassága (1956) már végleg Tisza-alpárhoz köti. Itteni működéséről a szűkszavú minősítések és szakfelügyelői jelentések a nekünk már ismerős élményszerű előadásmódját örökítik meg, a szemléltető vázlatok alapján megtartott élvezetes óráit.
Azt, mennyire ragaszkodnak a diákok az őket szinte apjukként szerető, jó humorú tanárhoz.
Iskolaigazgatónak is kapacitálják. "Nem kenyerem a papírkukackodás" így hárítja el többször is a felkérést. Végül igazgatóhelyettesként vonul nyugdíjba 1968 júliusában.
1978. január 31-én hunyt el. Sírjától nem messze a magaslat, helyi szóval a Várhegy, ahonnan elénk tárul az alpári sík. Milyen átéléssel mesélt az óráin eleinknek a bolgárokkal vívott itteni hazaszerző csatájáról. Máig a fülemben a hangja, amint Vörösmarty szavait hívja segítségül: "Párducos Árpád most fordúla meg a Tisza mellől,/ s amint jött sebesen, szaladását látta Zalánnak."
Április 5-én az Alpári temetőben lévő nyughelyén a síremlékét megkoszorúzták az 1948-49. tanévben végzett szentesi gimnáziumi osztály képviselői, valamint a család tagjai.
Most egy földben nyugszik velük.
(folytatjuk)
Dr. Fenyvesi István
ny. egyetemi docens