Végre egy ünnepi ünnep! Így örvendezett 2007 húsvétjának egy országos napilap. A sok ünneprontástól kifáradt magyar társadalom végre zavartalanul élvezhette - ha mást nem is -, legalább a tavasz érkezését egy olyan tél után, ami meg nem is volt igazi.
Abban pedig merek reménykedni, hogy a kevésnél többen voltak azok a honpolgárok, akik elgondolkoztak a keresztény húsvét üzenetén, s van valami sejtésük arról, hogy a jelen nem a múlt eltemetésére való csupán, hanem kipróbált értékeinek feltámasztására is. Ezt a reményt erősítette meg bennem a Duna Tv húsvéti ajándéka, a "Jó pápáról", XXIII. Jánosról készült nagyszerű film bemutatásával. Bizonyára sokan gyönyörködhettek abban, hogy egy egyszerű családból származó ember mire képes, ha van képzelő ereje, és Istentől meg a természettől kapott jóságát politikai teljesítményekre is képessé tudja tenni. Így lett aztán a boldogtalan 20. század egyik kimagasló eseményévé, hogy 1962 októberében nem tört ki a harmadik világháború Kuba partjainál. A béke, mint esemény! Ugye ez nem akármi!?
Engem személy szerint még egy ehhez kapcsolódó szellemi élmény is megörvendeztetett: egy pár szó Spiró György "Fogság" című regényéből. A mű főszereplőjéről, egy Rómában felcseperedő, rövidlátó, zsidó fiúról írja a következőket: "Urit érdekelte a történelem, érdekelte minden fordulatos mese, temérdek görög és latin auktort olvasott. és naphosszat álmodozott és kombinált. Azok a képek, melyeket éber álmában látott, élesek voltak és fényesek, szinte tapinthatóak. Nagy dolog a képzelet, már ha valakinek jutott belőle."
Hát János pápának jutott belőle! El tudta képzelni, hogy vannak oly szavak, melyeket ha hiteles ember ejt ki a száján, világhatalmi tényezővé válhatnak, s két nagyhatalom vezetőjét rá tudják kényszeríteni, hogy megbízzanak egymásban. És ennek az általam is megélt fejleménynek a fényében miért ne hirdethessem húsvétkor azoknak a kisázsiai zsidó-keresztény gyülekezeteknek a dicsőségét, melyek a maguk idejében - képzeletük segítségével is - el tudták vállalni, hogy ama híres názáreti próféta, Jézus túlélte a halált!?
S ha mindebben van valami figyelemre méltó gondolat, akkor miért ne volna okunk nekünk is, mai magyaroknak azt feltételezni, hogy a jóságba és tisztességbe vetett hittel többre jutnánk, mint elavult nacionalizmusok zsigeri erőszakosságával. S akkor talán látókörünkbe kerülhetne olyan magyar államférfiú, akire bátran mondhatnánk magyarul azt, amit Hruscsov mondott oroszul Kennedy elnökről: "hiszek neki." Ha ilyesmi megtörténhetne nálunk, akkor az nem magyar feltámadás lenne? Olyan feltámadás, melyet még a rövidlátók is annak láthatnának! Ám ilyen képzelőerőből valamennyinek jutnia kellene nekünk is! Hát a rövidlátásunk már megvan hozzá! Ezt belátnunk, ezt már húsvéti hajnalhasadás lenne! Nagy kőnek elmozdulása jövőnk sírjáról!
Vági László