Küzdelem a fegyverkezés ellen.

Választójogi népgyűlések a Tyúkpiac téren

Népgyűlés a Tyúkpiac téren

Az 1910-es években sűrűsödtek a háborús konfliktusok. Az antant és a központi hatalmak egyaránt fokozták a hadiipar fejlesztését. Hazai Samu honvédelmi mi-niszter 1911. május végén a képviselőház elé terjesztette az új véderőtörvény-javaslatot, amelyben az újonc-létszámot 40 000 fővel, az ezzel együtt járó kato-nai kiadásokat pedig 50 százalékkal kívánta emelni. Ettől kezdve a véderőjavaslatról folyó vita került a magyarországi belpolitikai élet középpontjába.

A parlamenti ellenzék nem vonta kétségbe a véderő fejlesztésének szükségességét, megvalósulását azonban feltételekhez kötötte. A Justh Gyula vezette Függetlenségi 48-as Párt a javaslat elfogadását az új választójogi törvény előkészítésével kapcsolta össze, míg a többi ellenzéki csoport, nyelvi engedményeket próbált kicsikarni a véderőjavaslat elfogadása fejében. A mind nagyobb aktivitást tanúsító Justh-párt tevékenysége nem rekedt meg a parlamenti obstrukció alkalmazásánál. A képviselőházban folytatott küzdelem mellett országszerte választójogi gyűléseket szervezett, karöltve a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal és a polgári radikálisokkal.

A véderő növelésének kérdése Szentesen is visszhangra talált. Elsőként az SZDP helyi szervezete foglalt állást az ügyben. 1911. március 5-én - megelőzve a törvényjavaslat parlamenti előterjesztését - nagyszámú közönség részvételével népgyűlést tartott a Tyúkpiac téren (ma Szabadság tér, a buszpályaudvar helye), határozatban tiltakozva a tervezett fegyverkezés ellen. A dokumentum felszólította a parlamenti ellenzéket, hogy a kormány ezen országcsaló politikájával szemben fejtsen ki ellenállást, s a legszélesebb eszközök igénybevételével is akadályozza meg az új katonai terhek megszavazását; akciójának fő követelésévé az általános, egyenlő, titkos választójognak azonnali megalkotását téve.

A szentesi 48-as körök választmánya szintén elhatározta, hogy népgyűlést ren-dez, tiltakozásul a kormány katonai létszám és költségemelési javaslata ellen, valamint a sajtószabadság védelme érdekében. Az előkészületek megtörténtek, a népgyűlésre azonban - eddig ismeretlen okokból - nem került sor.

Az 1912. január végén fellángolt parlamenti küzdelem, és az ezt kísérő, az álta-lános választójog bevezetését követelő nagyszabású szociáldemokrata és Justh-párti közös népgyűlések kimozdították a tétlenségből a szentesi 48-as köröket. A február 18-án tartott értekezletükön ismét elhatározták egy népgyűlés rendezését a véderőreform és a választójog tárgyában, s kimondták azt is, hogy erre meghívják a szociáldemokrata szervezett munkásságot. Az elnökség a népgyűlés időpontját március 4-re tűzték ki, és meghívót küldött a függetlenségi és 48-as országgyűlési ellenzék mindhárom árnyalatának vezetőségéhez, valamint a Választójogi Ligához. Justh Gyula az elsők között válaszolt; bejelentette részvételi szándékát, de kérte egy másik időpont kijelölését. Ez érthető volt, hisz a fővá-rosban ekkor már folytak az SZDP által március 4-re meghirdetett választójogi demonstráció előkészületei. A pártvezér kívánságának megfelelően a szentesi népgyűlés időpontját március 31-re halasztották.

A népgyűlés előkészítéseként az I. és a II. 48-as Népkör elnöksége közös felhí-vást intézett Szentes város közönségéhez. Ebben tudatta, hogy a népgyűléshez testületileg csatlakozik Szentes város szervezett munkássága is, kinyilvánítva ezzel azt a hazafias készségét, hogy ezekben a válságos napokban a nemzet igazáért a polgársággal vállvetve, együttesen harcol.

A jelzett napon mintegy 5 ezer főnyi hallgatóság gyűlt össze a Tyúkpiac téren. A szónokok között ott volt dr. Ormos Ede, az Országos Választójogi Liga küldötte, Farkas István, a Szociáldemokrata Párt központi kiküldötte, Koreczky Emil, az Országos Kossuth Szövetség képviselője, dr. Nagy György, a Magyar Köztársaság c. lap szerkesztője és Steiner Ferenc, a hódmezővásárhelyi Kossuth Lajos Párt alelnöke.

A határozati javaslatot Sima László 48-as körelnök ismertette. Eszerint: a nép-gyűlés kimondja, hogy a mostani parlamenti harc közepette a Justh Gyula vezér-lete alatt álló pártot legteljesebb bizalmáról biztosítja. Felhívja egyszersmind felirat útján a parlamentet, hogy tegyen félre minden más munkát, tárgyalja a választójogi törvényt, hogy mint legilletékesebb, az általános, egyenlő és titkos választójog alapján megalkotott népparlament döntsön a véderőtörvény kérdésében. A határozati javaslatot a jelenlévők egyhangú lelkesedéssel fogadták.

Amint közismert, az új választójogi törvény nem született meg. A további küz-delmeket elsodorta a világháború.

Labádi Lajos