A Közéleti Kávéhéz februári vendége Földi Vilmos nyugalmazott kollégiumi igazgató volt. Immár huszadik alkalommal gyűlt össze népes vendégsereg a Petőfi cukrászdában, hogy hónapról hónapra betekintést nyerjen egy-egy érdekes ember életébe. Csergő Judit, az előző előadó hívta meg Földi Vilmost, hogy meséljen magáról. Hozott magával néhány szösszenetet a diákhumorból is.
1933. február 26-án született egy Békés megyei községben. Édesapjának volt egy kis földje. Édesanyja akkor halt meg, amikor ő másfél éves volt. Apja tanyát épített és ott dolgozott, őt pedig anyai nagyanyja vette magához és nevelte fel. Két bátyja van. Az egyik játék közben lezuhant a padlásról, a nyakára esett, és szellemi visszamaradottság jelentkezett nála. Három osztályt végzett el, és béres lett egy gazdag kuláknál. Másik bátyja inas volt egy pékségben, majd közrendőr lett Lökösházán. Társaival Ausztriába disszidált rendőr egyenruhában, majd Franciaországba került, ahol szénbányász lett. A legkisebb fiú, Vilmos bal keze gyermekparalízisben megbénult, ezt akkor még nem tudták gyógyítani. Másfél év alatt tanulta meg ellátni magát. Ez már jelezte, hogy fizikai munkára nem lesz képes. Volt egy tanítója, aki elmondta az édesapjának, hogy a falu két ösztöndíjast tud támogatni. Őt javasolták. Így került Gyulára, a vár melletti bentlakásos intézetbe, amelyet papok vezettek. Szegényes körülmények között éltek, tizenöt-húszan laktak egy szobában. Ha valaki intőt kapott a gimnáziumban, megverték. Egyszer ő is kikapott, mert a reggeli ájtatosság alatt latin szavakat tanult és a felügyelő tanár észrevette.
Miután a község már nem tudta fizetni a taníttatását, a makói József Attila Népi Kollégiumba került 1946 szeptemberében. Egészen más volt itt a légkör. A háború utáni szegénység minden baját átélték: egyfogásos ebédet kaptak, az ENSZ segélyező egyesülete konzerveket küldött, amelyeket valaha az alaszkai versenyző kutyák kaptak. Sok-sok diákcsínyt elkövettek, melyeknek nem mindig lett jó vége. Önállóságra és kitartásra nevelte őket a népi kollégium, melyet a Rajk-per után számoltak fel.
Szentesen a mai Kossuth téri gyógyszertár helyén volt a régi fiú diákotthon, szűk és sötét udvarral. Bevezették a reggeli tornát, amit nem szerettek a diákok, sokan inkább elbújtak. Egy ügyes diák a tanári karról írt vicces panoptikumot, ezt felolvasta az igazgató úr.
Amikor megjelentek a szakközépiskolák a városban, és kinőtték a kollégiumot, átköltöztették őket a gyermekkórház helyére. 35-40 férőhelyes szobában laktak az elsősök két felügyelő fiúval. 1976 augusztusában elkészült a 304 férőhelyes koedukált kollégium. Az ebédlő csak 1978-ban lett kész, addig átjártak a Pollák iskolába étkezni.
1991-ig volt a kollégium igazgatója Földi Vilmos, akinek előadását hallgatva valószínűleg egy kicsit mindenki visszarévedt a múltba és eszébe jutottak diákévei. Sok-sok élménnyel lett gazdagabb, aki meghallgatta a volt kollégiumi igazgató visszaemlékezését.
Majzik Andrea