Budapestiként került Szentesre, név szerint Printz Ferenc. 1914-ben született, s 2005-ben hunyt el. Az 1940-es évek közepén Budapesten nem volt sem élelem, sem munkahely, s ekkor néhányan úgy döntöttek, hogy vidéken próbálnak szerencsét. Printz Ferenc és néhány társa Szentesre jött, s az SZTE jogutódjaként megalakították a Madisz csapatát, ahol ő maga is játszott és edzősködött. A fent említett gondok miatt játszott Szentesen Babolcsai György is.
Printz többszörös magyar amatőr válogatott, utoljára pedig a fővárosi Szürketaxi NB I-es csapatának volt balösszekötője, s itt fejezte be pályafutását. Az ezt megelőző időben volt Szentesen, majd Csongrádon az akkori NB II-es együttesben, s onnan került vissza a fővárosba 1947-ben Printz Ferenc így látta a szentesi labdarúgást. "Mikor átvettem a Madisz TE edzői tisztségét, egyedüli célul azt tűztem magam elé, hogy egy jó csapatot hozzak össze, ami nagyrészben sikerült is. A területi bajnokságban elért eredménnyel meg lehetünk elégedve (3. hely), annál is inkább mert egyesületünk rossz anyagi helyzetben vergődött. Nem váltottam be 100 százalékig a rám bízott feladatokat, s talán azért álltunk a bajnokság 3. helyén. Ennek legfőbb oka az, hogy a régi hivatali beosztásom miatt (tanácsnál dolgozott - a szerk.) nem tarthattam rendszeres edzéseket, s így nem tudtam eleget foglalkozni a játékosokkal. Mikor kijutottam a pályára már erősen sötétedett, ilyenkor már nem tudtam a fiúkkal mást csináltatni, mint köröket futtatni. Így igen sok játékos elmaradt az edzésekről és csak néhányan tartottak ki végig mellettem. Később megváltozott hivatali beosztásom, így teljes időmet az edzések teljes megtartására és irányítására fordítottam. De ahhoz, hogy jó munkát végezhessek, a vezetőségnek el kell ismernie, hogy egy labdával csak mérkőzést lehet játszani, nem pedig edzéseket levezetni. Az edzésekhez legalább 3-4 labda szükséges, hogy mindenki teljes mértékben kivehesse részét a gyakorlatokból. Jó néhányan állás nélkül fociztak." (Az akkori helyzetelemzést az 1947. június 28-i Szentesi Újságnak adott interjújából vettük.)
Ebből kitűnik, hogy az akkori időkben, még munkanélküliként is küzdöttek játékosok a pályán. Napjainkban viszont sok pénzért kicsi futball, s azért tart ott a mai magyar labdarúgás ahol tart.
Dunás V. Zoltán