Vastapsolok annak az ismeretlen asszonyságnak, aki trappistasajt árulása közben felismerte a köztársasági elnököt, s így köszöntött rá: "Ne törjön meg, jó ember!" Irigylésre méltó a sikere. Ma az egész ország tudja, hogy hazánk első jó embere e szavakra támaszkodva érzi úgy, hogy elnöki tevékenységének hatását illetőleg oka van az optimizmusra. Ma, ádventet és karácsonyt hozó decemberünk első napján, megkockáztatom hát a jó asszony jó kívánságát így variálni: "Ne törjetek meg, jó emberek!" Igaz, még egy nagyhírű színész, Kállai Ferenc is kénytelen bevallani: ".nem akartam, hogy ide jussak." Hová jutott a művész? Oda, hogy kimondja: "nem tudok hova igazodni." Bizony sokszor még hívő, vallásos emberek sem mernek igazodni- mondjuk- az Evangéliumhoz, mert úgy érzik, még a Szentírás szakemberei is nemegyszer úgy tesznek, mintha adott esetben nem lehetne Jézustól helyes eligazítást kapni. S mert nem hullatják az egek az igazság harmatát, ezért megkísérlik e lejárt múltat jövővé álmodni s törtetni felé nagy igyekezettel. Ehhez meg kapnak is támogatást, mert az 1944 előtti magyar úri világ is nagyon szeretné restaurálni önmagát. Ebből aztán valóban olyan helyzet áll elő, amelyre nézve Kállai Ferenc kimondta: "Ez az ország a haragok országa lesz." Ennek ellenére, vagy éppen ezért, megismétlem a kedves asszonyság jól sikerült szavát. "Ne törjetek meg, jó emberek!" A pesszimizmus nem vezet sehova. Meg a sírás-rívás sem. Meg a bűnbak-keresés sem. Inkább kíséreljünk előcsiklandozni magunkból egy kis humort. Próbáljuk észrevenni, hogy még a Történelem Ura is inkább sajnál minket amiatt, amit Október 23-mal cselekedtünk, mint haragszik. Ezért talán meg is akar minket mosolyogtatni azzal, hogy december 9-től kezdve a Szent István bazilikának két jeles "lakója" lesz: István király Jobbja és Puskás Öcsi balja. Persze igazában a dolog nemcsak mosolyogni való. Hanem inkább annak kiábrázolása, hogy a hit és a sport rokon műfaj. Mindkettőhöz akarat, önfegyelem, s a szabályok megtartása kívántatik meg. Ha akarjuk, észrevesszük, hogy mit ér a hittel teli sport, és mit a sportszerűtlen hit, melynek fanatizmus a neve. S talán a jó emberek okosabbá is válhatnak. Mert a jóság nagyon ki tud ám fáradni, ha nem lát a szemével okosan. A kifáradt jósággal pedig azt tesz az ambiciózus erőszak, amit akar. A múlt század ezt nagyon bemutatta. Így hát még egyszer és utoljára megkísérlem a trappistás asszony bölcsességét ajánlani: "Ne törjetek meg, jó emberek!" Reménykedjetek, mert hátha a remény okos kereséssel megtalálja a keskeny ösvényt, mely kivezet minket a zsákutcából. Ádvent kezdődik. Ne feledjük! Hátha meglátjuk karácsony igazi csillagát! Vági László

<<< Vissza