<<< Vissza

Városépítő polgármester
Százötven éve született dr. Mátéffy Ferenc (I.)

2006. november 24.

"Keveseknek adatik meg a szerencse, hogy polgártársai fejükül választják és magas hivatalukat köznépszerűségben töltsék be - mondja a római klasszikus -, mert mindannyian emberek vagyunk, és a bölcső és koporsó közötti arasznyi lét a küzdelmek ideje, s a közszereplő embert küzdelmei szinte minden esetben érdekek összeütközésének középpontjába állítja. S mégis, bár éppen a legutóbbi éveknek voltak súlyos küzdelmei idehaza, dr. Mátéffy Ferenc azok közé a kevesek közé tartozik, akik köznépszerűségben töltik be magas hivatalukat. Amikor jött, elfajult közéleti küzdelmek színtere volt Szentes. Ő a közjó és a közbékesség jelszavával foglalta el hivatalát, s vissza tudta állítani az anynyira óhajtott közbékességet, s polgármesteri működése során a legkényesebb helyzetekben is át tudta vezetni közügyeink hajóját a béke csöndes vizeire. Az a tizenöt év, amióta dr. Mátéffy Ferenc ül Szentes város polgármesteri székében, a város történetének külön fejezete, amelyet joggal nevezhetünk az alkotások és a városias fejlődés korának...". A Szentesi Lap 1917. október 14-én megjelent számában ezekkel a mondatokkal méltatta Mátéffy polgármester addigi működését. A kortársi értékelés nem túloz, hisz az utólagos megítélés szerint is Mátéffy Ferenc polgármesterségének időszaka a megvalósult közalkotások tekintetében párját ritkítja Szentes történetében. Születésének 150 éves évfordulója alkalmat ad arra, hogy felidézzük életútját, és számba vegyük a működése idején létesült, városunk arculatát maradandóan meghatározó alkotásokat.

Szentesen született 1856. november 19-én; apja Má-téffy Ferenc tímármester, földbirtokos, városi és megyei képviselő, édesanyja Batik Lídia. Elemi iskoláit és a gimnázium alsó négy osztályát szülővárosában végezte, Szarvason érettségizett. Tanulmányait a debreceni jogakadémián folytatta; köz- és váltóügyvédi diplomáját, valamint a jogi doktorátust a budapesti egyetemen szerezte. Rövid ideig a budapesti ítélőtáblán volt joggyakornok, majd hazatérve beállt Reiniger Jakab ügyvédi irodájába, akit Szegedre is követett. 1884 májusában végleg hazatelepült Szentesre, s önálló ügyvédi irodát nyitott. 1886 végén eljegyezte, 1887. szeptember 10-én pedig feleségül vette Nagy Ferenc kereskedő Ilona nevű lányát, akit a város legszebb hajadonjai között tartottak számon. Negyven évi boldog házasságuk alatt hat gyermekük született.

A tehetséges fiatal ügyvéd hamarosan be- kapcsolódott a városi közéletbe. 1889-től 1902-ig nyomdatulajdonosként kiadója és felelős szerkesztője, majd főszerkesztője a város egyik legolvasottabb lapjának a Szentes és Vidékének. 1890-től városi és megyei képviselő, 1892-től tiszteletbeli vármegyei tiszti főügyész, 1895-től Csongrád Vármegye Közigazgatási Bizottságának tisztiügyésze. Ezekben az években még nem örvend különösebb népszerűségnek, mivel a 48-as ellenzékiségű Szentesen a kormánytámogató megyei politika odaadó hívének számított. A századforduló idején távol tartotta magát az elmérgesedett helyi közéleti csatározásoktól, ennek köszönhette, hogy az 1902. évi általános tisztújításkor a kormánypárt és az ellenzék egyaránt az ő polgár-mesterré választását támogatta. A viharos tisztújításon - amelyet Hódy Antal Tulakurcza ostroma címen szatirikus költeményben örökített meg - Mátéffy elsöprő győzelmet aratott.

Dr. Mátéffy Ferenc megválasztásával a régen óhajtott közéleti békesség végre helyreállt. A pártok meddő csatározását, a gyűlölködő személyi küzdelmeket felváltotta a város érdekeit szolgáló, fejlődését hatékonyan előmozdító komoly munka. A közalkotások egész sora bizonyítja ezt. Működésének kezdetén elkészült a városi villanytelep és a vármegyei kórház új főépülete (1902); átadták a forgalomnak a Szentes-Csongrád közötti tiszai vashidat, megszervezték a külterületi postaszolgálatot, megkezdődött a felsőpárti munkáslakások építése (1903); felépült a Katolikus Kör Szent Anna utcai épülete (1904) és az új evangélikus templom (1905). 1906 folyamán megnyílt az Orosháza-Szentes és a Szentes-Csongrád közötti vasútvonal, megindult a motorvonat közlekedés, megkezdődött a belső terek és az országutak fásítása, az ártézi kutak tömeges fúratása; felavatták a Református Kör díszes székházát és az új izraelita iskolát; határozat született az utcák és terek elnevezéséről, valamint a házak újraszámozásáról. (Folytatjuk)

Labádi Lajos


<<< Vissza