Kalydy Vivien Paloma és Slavko Obadov, jugoszláv olimpiai 3. helyezett. A szentesi sportpalettán tizenöt éve jelent meg a cselgáncs. Városunkban két szakosztály működik. A Petőfi DSE cselgáncs szakosztályának másfél évtizedes történetét korábbi számunkban olvashatták. Most a Pollák DSE van soron. Vezetője Kalydy Zoltán beszélt az egyesület 15 éves történetéről. - 1991. február 14-én alakult a dzsúdó szakosztály. A Vasutas SC keretében kezdte meg működését. 1994. végén Makra Zoltánnal, a Vasutas SC akkori és jelenlegi elnökével közösen megbeszélve vált ki egyesületünk, és beköltözött a Pollák Antal Műszaki Szakközépiskolába, ahol az akkori iskolaigazgató Fekete Géza (korábban cselgáncsozott) támogatásával indítottuk meg a diák sportegyesületet, s így az iskola színeiben versenyzünk. Jelenleg 42 sportolónk van, ebből 24-en igazolt versenyzők. A többiek kedvtelésből járnak edzésre. - Hogyan lehet tizenöt éven keresztül fenntartani az egyesületet? - Sajnos elég nehéz, a sportolók egzisztenciális problémáit is meg kell oldani. Ennek ellenére járnak edzésre volt felnőtt versenyzők, hisz az első magyar bajnoki pontszerzőnk Tóth Zoltán, valamint Fekete Mónika továbbra is aktív versenyzője (+75 kg) szakosztályunknak. Ő már több magyar bajnoki érmet szerzett. Ballér Barbara (feleségem, és vezető edzője az egyesületnek), is egzisztenciális problémák miatt nem tud részt venni a foglalkozásokon. Az Eb 7. helye mellett többszörös magyar bajnoka a sportágnak, s így sikereket hozott a városnak. Eredményes versenyzőként említhetjük Szarka Zsoltot. - Másfél évtized alatt volt-e negatív élménye a szakosztállyal kapcsolatosan? - Az okoz gondot, hogy az emberekbe munkát, illetve energiát fektet az edző, majd ezek a sportolók elmennek más városok iskoláiba tanulni, s így nem itthon folytatják az aktív sportolását. Ezeket mondhatom negatív dolgoknak talán. Ennek ellenére szakosztályunk ott van az élmezőnyben, valamennyi korosztályban képviselik Szentest a különböző hazai, illetve nemzetközi versenyeken. Büszke vagyok sikereikre, hiszen valamilyen formában nekem is közöm van a munkájukhoz, a megfelelő irányítást, instrukciót meg kell adni. Nemcsak az országban, hanem a határainkon túl is jól ismernek bennünket: Hollandia, Németország, Ausztria, Szlovákia, Csehország, de sorolhatnám tovább, ahol még öregbítettük Szentes hírnevét. -- Két szakosztály működik a városban. Gondolkoztak-e már azon, hogy egyesíteni kellene a kettőt? - Különböző utakat járunk az edző kollégával. Nemzetközi szinten is jellemző, hogy kisvárosokban egynél több dzsúdó szakosztály megfér egymás mellett. Nem küzdünk egymás ellen. Inkább dolgozunk becsülettel, s az eredményességre törekszünk. A 15 éves egyesület egyik legjobbja Fekete Mónika. Őt kérdeztem: - Miért választotta ezt a kemény sportot? - Megszerettem és csinálom. Már tagja voltam a 15 évvel ezelőtt megalakult egyesületnek. Azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal űzöm ezt a sportot. Nem meglepő, hogy a cselgáncsot választottam, hiszen az én súlyomhoz, alkatomhoz képest más sportág nem sok van. - Önt örökös másodikként ismerték sokáig. - Valóban, így volt indok, hogy tovább küzdjek. Végre sikerült a dobogó tetejére állnom, háromszor nyertem magyar bajnokságot. Az idén van a negyedik év, tehát aktuális volna az újabb magyar bajnoki arany. - Gondolkodott-e azon, hogy meddig lehet a cselgáncsot űzni? - Bevallom, nem. Amíg időm és energiám engedi, s ameddig szeretem, illetve jól érzem magam, addig szerintem a tatamira lépek. Kalydy Zoldán még megjegyzi: - Most is van olyan ember a szakosztályban, aki 40 év fölött kezdte el a sportot. Ha a szenior vb-t megnézzük, van olyan akinek addig neve sem volt, időskorban kezdte el a dzsúdót, s ott a pontszerzők között volt. Dunás Varga Zoltán Szarka Zsolt Fekete Mónika

<<< Vissza