Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára emlékező tárlatok nyíltak a Galériában a fővárosi Nagy Imre Emlékház, a szentesi levéltár, és a művelődési központ szervezésében. A Nagy Imre és kora címmel a mártírhalált halt egykori miniszterelnök életét bemutató vándorkiállítás paravánjaitól körbevéve a kisebbik kiállítóterem közepén kapott helyet a Szentesi emlékek-1956 című, a helybeli történéseket felidéző anyag. Rendezői lakossági segítséget is szerettek volna igénybe venni. Azonban a beérkezett emléktárgyak kis száma miatt a levéltárban elraktározott, a kort felidéző újságkivágásokat, röplapokat, kuriózumként ötvenes évekbeli plakátokat, valamint eredeti nemzetőr-karszalagokat tettek közszemlére Labádi Lajos főlevéltáros és munkatársai. A helyi tárlat az 1956. októberi szentesi események néhány alakjára koncentrál, köztük Gujdár Sándorra, Brusznyai Pálra. A történések elolvashatók kronológikus sorrendben. A kiállítást október 20-án előadásnak is beillő megnyitóval Nagy István címzetes főiskolai tanár ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. A Nagy Imre életében előforduló sorskérdések közül elsőként a háború utáni földosztásról beszélt. Újabb sorskérdésként első miniszterelnökségét idézte fel, amit a reform, a változás időszakának emlegetnek, majd 1953-at, amikor a megoldásra váró feladatrendszernek még csak formális lehetőségét látta. Említette a november 4-i nyilatkozatot, amikor Nagy Imre bejelentette: a Szovjetunió hadserege megtámadta Magyarországot. Dr. Sipos József, a kiállítást kölcsönző emlékház igazgatója ezúttal Nagy Imréről, az emberről beszélt. Azzal kezdte, ma már elképzelni sem tudjuk azt a szegénységet és belső szolidaritást, melyben a 110 éve született Nagy Imre élt. Az önéletírásba menekült embertől is idézett szép gondolatokat, említette a vallások iránti toleranciáját, s azt, hogy 40 éves kommunista párttagsága ellenére izzón szerette hazáját, szűkebben "Somogyországot". A végére maga az előadó is elérzékenyült. Idézte a mártír ítélethirdetés utáni szavait, hogy súlyos tévedés áldozata, de kegyelmet nem kér. A két előadó hasonlóan gondolkodik abban, hogy ha Nagy Imréről beszélünk, akkor a többi forradalmárról is beszélünk. Az események egyszerű résztvevőiről, akikre emlékszünk, akikkel együtt élünk, köztük a szentesiekkel. A kiállítás idejét meghoszszabbították november 2-ig. D. J.

<<< Vissza