A szentesi tűzoltók szeptember 15-24. között nemzetközi katasztrófavédelmi gyakorlaton vettek részt. (Az előzményekről e hasábokon már beszámoltunk olvasóinknak.) A csapat Mercedes típusú gépjárműfecskendővel és egytengelyes dobozos utánfutóval indult útnak szeptember 15-én. Győrben találkoztak a Magyarországot képviselő kontingens többi tagjaival: a Győr-Moson-Sopron Megyei KVI Vészhelyzet felderítő csoportjából és a FKRMSZ csoportból utazó szakemberekkel. Onnantól együtt folytatták útjukat, Frankfurti pihenő után 18-án fél 11-kor értek dániai szálláshelyükre, Slagelseibe, az Antvortskov dán királyi lovas testőrezred kiképzőbázisára. - Ekkorra kellett jelentkeznünk - meséli Kajtár István tűzoltóparancsnok. - Fárasztó utazás volt, közben két-háromóránként megálltunk pihenni. A nehézségeket az adta, hogy a konvojban különböző menettulajdonságú járműveket kellett összehangolni. Volt köztük tűzoltójármű, felderítő jármű, civil terepjáró. Másnap, 19-én fél 8-kor kaptuk az első riasztást, a helyszínt a Magyarországtól 2 ezer kilométerre fekvő Korsor nevű település adta, ahol először egy gázrobbanás következményeit kellett felszámolni egy gázüzem területén. A feladat a nagyszámú sérült kimentése és egészségügyi ellátása volt. Gázrobbanás modellezése több helyszínen adott a csapatnak munkát. Ilyen feladat volt a robbanás következtében összeomló panel épület alól történő életmentés. Elhúzódó, másfél-kétórás műszaki mentések voltak. Nehezítette a feladatot, hogy először kikötötték: motorikus eszközöket ne használjunk. Kezdjük az egyszerű eszközökkel, így maradt a kézifűrész, a pajszervas, mikor az már működött, akkor lehetett csak a modern eszközökre rátérni. Folytatjuk a beszélgetést Kajtár István parancsnokkal. - A következő riasztás ebéd közben érte a csapatot... - Koppenhága nemzetközi repülőterére szólt. 120 kilométert autóztunk, hogy a sziget másik oldalán a mentési, tűzoltási feladatot ellássuk. Terrortámadásnak kitett repülőgépből kellett robbanás után sérülteket kimenteni. A fedélzeten húsz sérült volt. A sérülteket eljátszó szereplők 40 és 60 év közöttiek voltak, sok idős embert láthattunk közöttük, akikre vigyázni kellett. De azért jó fizikai erőben voltak. - Huszadikán reggel ismét a korsori kiképzőbázison kaptunk feladatot. A helyszín: Dánia és Svédország között a 90-es évek második felében felépült 8 kilométer hosszú alagút, illetve egy híd, ami összeköti a két országot. A dánok, amikor elkészült az alagút, párhuzamosan felépítették hozzá a gyakorló alagutat is azért, hogy fel tudjanak készülni a hasonló feladatokra. Ez náluk természetes. Az alagútban három vagonból álló szerelvény szenvedett balesetet. A személyvagont kaptuk, ahol a roncsok közül húsz főt kellett kimenteni, elsősegélyben részesíteni, majd a mozgó kórházba szállítani. - Azután elhagyták a tábort, és az egység Svédországba költözött át. A koppenhágai nemzetközi repülőtéren a szentesi csapat, balról jobbra: Kajtár István tűo. alezredes, Mészáros Tamás zászlós, Kálmán Rajmund százados, Tóth Zoltán, Tóth Csaba törzszászlósok, Bölcskei M. Zoltán főhadnagy és Vida Sz. Sándor törzszászlós. - Revinge település melletti fenyőerdőben kialakított sátortáborban kaptunk szállást. Lenyűgöző volt látni az óriási helyszínen kialakított nemzetközi kiképzőbázist. A feladat pedig: atomerőműben történt robbanás következtében kiszóródott radioaktív anyag felkutatása nagy területen. Nehezítette a dolgot, hogy nem a saját, hanem a svédektől kapott eszközöket használhattuk. - Majd következett az utolsó gyakorlat, hogy azután elbúcsúzzanak Svédországtól. - Ismét egy vasúti baleset kreáltak, de már a felszínen. Három tartálykocsi és egy busz ütközött össze. Mentés és elsősegélynyújtás volt a feladatunk. Aztán a zárórendezvény, majd a másnapi értékelés után komppal áthajóztunk Dániába. Rostock, Sverin, Linz voltak a hosszú menetelés állomásai. Nem hagyhattuk ki Szent Flóriánt sem, ahol megtekintettük az osztrák tűzoltó múzeumot. - A felkészülések, a gyakorlatok során bizonyára sok új dologgal találkoztak. - Természetesen. A nemzetközi erők jelenléte lehetőséget adott a tanulásra, megismerhettük a mások által használt technikát, a kollégák apró technikai-taktikai fogásait. Azért elmondhatom, nem vallottunk szégyent, hiszen tőlünk is elsajátíthattak egyet s mást a többiek. - Hogyan értékelték a csapat munkáját? - Kiemelték együttműködő készségünket, műszaki felkészültségünket. Összességében jónak ítélték a csapat munkáját. A gyakorlaton hat: észt, lett, magyar, szlovén, német, dán és svéd csapat vett részt. Magát a gyakorlatrendszert az Európai Unió katasztrófavédelmi együttműködése képességének felmérése és fejlesztése céljából hozták létre. És jövőre más helyszínen folytatódik. 2007-ben Luxemburg ad helyet a felkészítő rendszernek. - Várható hogy ismét részt vesznek rajta? - A kiírásban egyértelművé tették, hogy Magyarország felkérést kapott az eseményre. Azt, hogy kik képviselik majd hazánkat a gyakorlaton, még nem lehet tudni. Elöljáróink annyit azért már elárultak, hogy várhatóan a 2007-es szakmai verseny győztesét kérik majd fel a nemzetközi szereplésre. Tehát a feladat adott: készülünk a megmérettetésre. L. J.

<<< Vissza