<<< Vissza

Ha a szívekben béke van

2006. október 27.

 
A Gujdár testvérek apjuk emléktáblájánál. Fotó: Vidovics

Az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának megemlékezése zászlófelvonással kezdődött a Kossuth téren. Majd az ünneplők átsétáltak a református nagytemplom melletti kopjafákhoz és az 1956-os obeliszkhez, ahol koszorút és virágokat helyeztek el az önkormányzat, a rendőrség, a honvédség, a tűzoltóság, az MSZP, az SZDSZ, a lovagrendek és a civil szervezetek képviselői. (A Fidesz MPSZ helyi szervezete nem vett részt a városi ünnepségen.)

A városháza Kossuth térre néző homlokzatán táblát állíttatott a város azok emlékére, idézzük: "...akik 1956 sorsfordító napjaiban az indulatok és a fegyverek egymásnak fordítása helyett bölcsek és higgadtak voltak." Ötven évvel ezelőtt, 1956 októberében Gujdár Sándor volt a helyőrség parancsnoka. Neki köszönhető, hogy nem folyt vér a szentesi utcákon. Máté István és Tóth Valéria alkotásán az ő portréja is látható.

Leánya, Gujdár Judit így szólt az avatáskor: "Édesapám mondta az 56-os eseményekkel kapcsolatban: elsődleges célom az volt, hogy Szentesen legyen megbékélés, ne kerülhessen sor tragédiába torkolló fegyveres konfliktusra." Információk és parancs nélkül, a valóságot csak sejtette, az erőviszonyokkal és lehetőséggel számoló döntést hozott. Meggyőző határozottsággal döntött, amelyért mindenkor vállalta a felelősséget.

Ifjabb Gujdár Sándor, a Budapesti Honvéd és a magyar futballválogatott egykori kapusa leplezte le édesapja emléktábláját. A város nevében Szirbik Imre polgármester és Szűcs Lajos alpolgármester koszorúzott, őket követően az ünneplők is elhelyezték a megemlékezés virágait.

A városháza dísztermében az ünnepség szónoka, Szirbik Imre polgármester beszédében azt taglalta, hogy az évfordulón nemcsak apáinkra, nagyszüleinkre kell emlékezni, és gyászolni a mártírokat. Az ünnep arról szól, mondta, hogy megbeszéljük, átgondoljuk, és újragondoljuk közös dolgainkat. A párbeszédről szól, amely azt hirdeti számunkra, hogy ötven év távlatából nemcsak emlékezni, a hősök előtt fejet hajtani, gyászolnunk kell, azt is jelenti, hogy apáink harcait, gondolatait tudnunk kell elemezni. Tudnunk kell elemezni, azt, hogy miért történt az, ami történt. A világ legnagyobb magyar tettnek tekinti az 1956-os forradalmat. Azt a 12 napot, amely megrengette a világot. 1956 őszén az emberek fellázadtak a szabadságért, azért, hogy a magyar újra szabadon ünnepelhessen, élhesse hagyományait, építhesse a megálmodott demokráciát, építsen magának egy szebb jövőt.

- Erről szólt az az ősz, amely végül tragédiába torkollott - folytatta a szónok. - A nép elvesztette szabadságát, egy ország elvesztette népét, úgy is, hogy szétszóródtak a világban. Ezért kell beszélgetni. Beszélni arról, hogy az, amiért 1956 őszén sokan az életüket adták, abból mi lett ötven esztendővel később.

Szirbik Imre kitért arra, hogy 1989-ben a kerekasztal mellett 1956 követelését, a többpárti demokráciát megegyezésbe, majd 1990 tavaszán alkotmányba öntötték. Németh Miklós aláírhatta a szovjet csapatok kivonulásáról szóló egyezményt. Magyarország a két nagy követelést, a többpárti demokráciát és a szabadságot rendezte.

- Eltelt 16 esztendő, és ma úgy érezzük, hogy ez az ünnep valahogy nem teljes. Úgy érezzük belül, hogy valami hiányzik, valami nem az, amit szeretnénk. Néha úgy érezzük, hogy valahol anarchia van. Nehéz megtanulni azt, hogy a szabadság nem egyenlő a szabatossággal és az anarchiával. A szabadság egyenlő a bölcs, önkorlátozó, másikra odafigyelő magatartással.

A polgármester kitért arra, hogy az ötven év előtti történések után a világ már nem lehetett ugyanaz a kisnépekkel szemben. Mint mondta, akkor lesz igazi ünnep 1956 októbere, amikor mindenkinek szívében él a gondolat a kézfogásra, akkor is, ha másképp gondolja a világot. Tisztességben, egymás becsülésében, egymás magyarságában, emberségében és európaiságában együtt gondolkodunk. Akkor kap igazi értelmet az ünnep, ha a szívekben is béke van.

A szónok József Attila gondolatait idézve hajtott fejet 1956 forradalmának valamennyi résztvevője, mártírja és hőse előtt. És így tettek a Honvéd Együttes művészei is: Őszi csoda - In memoriam 1956 címmel zenés irodalmi műsort adtak elő. A megható, tiszta szívből szóló előadás után Szirbik Imre forradalmi emléklapokat adott át.

Az 56-os Emlékbizottság javaslata alapján az önkormányzat forradalmi emléklapot adományozott az egykori nemzetőröknek: Abonyi Jánosnak, Cseh Lajosnak (posztumusz), Gera Józsefnek, Ka-nyó Lászlónak, dr. Katona Mihálynak, Kertész Jánosnak (posztumusz), Kovács Jenőnek, Orovec Istvánnak (posztumusz), Popovics Lászlónak (posztumusz), Puskás Mihálynak, dr. Rébeli Szabó Józsefnek, Török Ferencnek (posztumusz) és Zöldi Lászlónak (posztumusz).

Lovas József


<<< Vissza