Október 6-án az Aradi Tizenhárom emlékét idézzük fel magunkban. Mi idősebbek mondjuk el a nálunk fiatalab-baknak s főleg a gyermekeinknek, hogy kik voltak ők, miként vállaltak inkább mártírsorsot, mint gyáva szökés árán megmentett szégyenteljes életet, amnt annyian tettek a nagyhatalmak által levert szabadságharc után. Mondjuk el, hogy hány osztrák és szerb hős volt közöttük s hogy városunk utcák elnevezésével őrzi mindegyikük emlékét. Tanítsuk meg a fiataljainkat arra, hogy az is lehet a magyar haza hőse, aki éppen nem magyarnak született. Nem baj, ha magyar nyel-vünk páratlanul gazdag szó-kincsét jövevényszavak befo-gadásával gyarapítjuk. Nagyon is rendjén van, ha a tanult szakemberek helyükön használják azokat, de az baj, ha a napi sajtó nyelvezetében feleslegesen jelennek meg olyan idegenből jött szavak, amelyeknek időközben kitűnő magyar megfelelőjük született. Az egyszerű olvasók nem tehetnek róla, hogy nem tanulhattak idegen nyelveket és szaktudományokat. Aki újságot ír, vagy újságban nyilatkozik, az az olvasók által beszélt nyelven ,de főleg mindenki számára érthető nyelvezet alkalmazásával tegye. A múlt pénteken kétszer is örültem annak, hogy szentesi lehetek. Délelőtt a Bartha János iskolában páratlanul szép és gazdag kiállítás bizonyította, hogy jól haladunk Kertmagyarország kiaedig a megyeházán 50 Koszta-kép látványa ragadott magával. Azon a napon az oktatás és a művészet ült diadalünnepet minden egyéb felett. A magyar szavainkat ne használjuk hanyagul, helytelenül. Példa egy napilapból: "Az egyesület jelenleg 800 milliós adóssággal rendelkezik." Dehogy rendelkezik! Adóssága van, amit meg kell fizetni... Talán a legkiválóbb magyar filmes mondta legutóbb, hogy a mai magyar társadalom zakla-tott és ellenmondásos, mintha állandó mohácsi vészben élne a népünk. Természetesen vele együtt nem azt tapasztalom. Remélem az én gondolataimból őszinteség, nyugalom és felebaráti szeretet árad (azt igyekszem adni, ami a lényegem). Dr. Imre Ernő

<<< Vissza