<<< Vissza

Az első válogatott labdarúgónk
Emlékek sodrában III.

2006. július 14.

A készülő Szentesi Sportkönyv anyagai között ismét egy olyan névre bukkantak a szerkesztők, aki Szentes első NB I-es illetve válogatott játékosa volt. Neve: dr. Mészáros Károly. A Horváth Mihály Gimnáziumban az 57. érettségi találkozójukon beszélgettem vele.

Bevezető mondataiból megtudtuk, hogy 1929. október 20-án született Szentesen. Itt végezte általános és középiskolai tanulmányait. A gimnázium után Szegeden az Állami- és Jogtudományi Egyetemen jogászi diplomát szerzett, jogászként ment nyugdíjba.

- Mikor kezdett a labdarúgáshoz vonzódni?

- Már gyermekkoromban. Az SZTE-nél kezdtem pályafutásomat. Igaz, hogy Szentesen ismerkedtem meg a labdarúgással, de alapvetően Szegeden váltam NB I-es játékossá. Hat évig játszottam Szentesen. Itt említem meg, hogy játszottam a gimnázium illetve a Barnevál csapatában is Tóth Istvánnal, Zsótér Istvánnal. Először jobb összekötőként próbálkoztam. Mint minden fiatal abban az időben engem is behívtak katonának 1950-53-ig. Játszottam Kecskeméten is mint katona, majd 52-ben a Szegedi Honvédhoz kerültem. 1956-ban ért az a megtiszteltetés, hogy a magyar válogatott kapusa lettem egy Lengyelország elleni mérkőzésen. Végigjártam a ranglétra minden fokát, hiszen voltam B, C, Bp.-vidék válogatott mérkőzések résztvevője, s kapusként próbáltam megakadályozni az ellenfél játékosát a góllövésben.

- Ön egy olyan út alapkövét rakta le, melyen jó néhány szentesi játékos végigment egészen a válogatottságig. Milyen érzés arra gondolni, ezen az úton voltak követői? (Gondolok itt dr. Orosz Pálra, 1960-ban a római olimpián bronzérmet szerzett válogatott tagja), Gujdár Sándorra, Pusztai Lászlóra, többszörös válogatottak voltak. A fiatalabb generációból Némethy László, az MTK-val szerzett magyar bajnoki aranyérmet.)

- Nagyon örülök annak, hogy Szentesről engem mások is követtek. Az ön által említettek közül többen nagyobb eredményt értek el mint én, hiszen én csak egyszeres válogatott voltam. Örömmel hallom, hogy a legfiatalabb generáció között is van olyan tehetséges játékos, aki szintén nagy reményekre jogosít. Sajnálom, hogy a szentesi foci ma már csak a megye II. osztályában szerepel.

- Ön is, mint hasonló korú társai rongylabdával kezdte, s jutott el a válogatottságig?

- Abban az időben szíjjal fűzött labdával játszottunk. Szentesről elkerülve honvédként Kecskemétre, már a labdák sokkal jobb minőségűek voltak. Majd következett a Szegedi Honvéd, Szegedi Haladás, SZEAC. Szentesen is volt jó edzőm: Lenner Gyula. A legnagyobb fejlődést Szegeden értem el, hiszen olyan edzőim voltak, mint dr. Kalocsay Géza, Lakat Károly, Szűcs György.

- Hat évig focizott a Kurca partján, jobb összekötőként kezdte, hogyan lett kapus?

- Nem volt védő, s beállítottak. Eleinte zavart, mert alacsony voltam, majd hirtelen megnőttem, s 185 centi magas lettem.

- Amikor először lépett szentesiként, NB I-es játékosként pályára, mit érzett?

- Minden kezdő fiatalembernek, nagy szeretettel kell viszszagondolni a saját városára. Én magam is így vagyok ezzel, hisz innen indultam el. Amit elértem alapvetően Szentesnek is köszönhetem.

- Hány évig volt aktív focista? Mi volt kapusként a legkellemetlenebb emléke?

- Tizennyolc évig tartott a pályafutásom, melyet 1964-ben fejeztem be. A legkellemetlenebb az 1954-ben a Népstadionban játszott Bp. Vörös Lobogó (MTK) elleni mérkőzés, melyen 14 gólt kaptam.

- Figyelemmel kíséri-e a mai labdarúgást, és mi a véleménye?

- Nem szívesen nyilatkozom a mai fociról, de ha már megkérdezett, akkor meg kell mondanom, hogy szomorúság tölt el. Az én időmben teltház előtt játszottunk. Mai foci színvonalát minősíti, hogy néhány százan vagy ezren lézengenek azokban a nagy stadionokban, ahol még nagyobbat akarnak építeni, ha esetleg foci EB-t rendezünk. Remélem, hogy ezek a minőségi változások esetleg a magyar labdarúgás színvonalát is emelni fogják.

Dunás Varga Zoltán


<<< Vissza