|
A Petőfi Cukrászda által létrehívott Közéleti Kávéház júliusi vendége
Horváth István, a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szentesi
kistérségi elnöke volt. Az előző meghívott, dr. Papp Zoltán, a Dr. Bugyi
István Kórház Sebészeti Osztályának főorvosa mutatta be, majd esemény-dús
életútjáról mesélt.
Egyik alapelve, hogy az igazság hosszú távon érvényesül. A másik az, hogy
a "nem tudom" szókapcsolat nem létezik, olyan van csak, hogy
"nem akarom". Kitartónak tartja magát, aki soha nem adja fel,
és azt vallja: ha csinálunk valamit, azt csináljuk meg rendesen, vagy
ne csináljunk semmit. Fontosnak tartja, hogy az ember tudjon élni a szerencse,
a jó hely és a jó idő lehetőségével. Sokáig volt vezetői pozícióban, és
azt az elvet vallotta, hogy a döntések lehetőség szerint megegyezésen
alapuljanak.
- Orosházi vagyok, de a kardoskúti pusztán születtem. Ez a tanya még ma
is áll. Egyéves koromban beköltöztünk Rákóczitelepre, ott éltünk 14 éves
koromig. Egyszer majdnem leégett a házunk. Kifigyeltem, hogyan folyik
a disznópörzsölés. A haverommal találtunk egy döglött nyulat és úgy döntöttünk,
megpörzsöljük. Szalmát tettünk a nyúlra, meggyújtottuk. Égett a szalmakazal,
a rőzsekazal, de a lényeg, hogy nem égett le a ház.
A villamosság mindig érdekelte, így Szentesre került az ipari szakközépiskolába,
kollégista volt. Nagyon szerettek járni a "löttybe". Falusi
iskolából jött, ezért sokat kellett pótolnia, de végül kitűnőre érettségizett,
az osztályban egyedüliként. Hoszszú haja miatt örök küzdelmet vívott szüleivel
és tanáraival. 1967 szeptemberében ismerte meg a feleségét egy utcabálon.
Kecskemétre került főiskolára, a GAMF-ra. Jó tanuló volt, bár rajzolni
nem szeretett. Kecskemét, Szentes és Orosháza között ingázott, hol motorral,
hol vonattal. Kecskeméten volt katona 21 hónapig, közben az üveggyárba
került gyakorlatra, ahol egyszer majdnem agyonütötte az áram. Menyasszonyával
közben összeházasodtak, nászútra mentek, majd visszatért a katonasághoz.
1973. november 1-jétől dolgozott a Kontaktánál, szerszámszerkesztő lett.
Élete nagy lépései, döntései szinte mindig november első napjához kötődtek.
Munkaügyi osztályvezetőnek kérték fel, amit néhány hét gondolkodás után,
1975. november 1-jén elvállalt. Közben családjával fóliáztak is, így összejött
a pénzük az első lakásra. 1976-ban megszületett Attila fiuk és megkapták
első Trabantjukat. Elkezdte Pesten a felsőfokú munkaügyi tanfolyamot,
párhuzamosan a miskolci egyetem gépészmérnöki karával. 1980-ban megszületett
Anikó lányuk. 1981-ben egy négylakásos társasház építésébe kezdtek, egy
év múlva beköltöztek. Közben a közgazdasági osztály vezetésével is megbízták.
1988-ban lett önálló a szentesi gyár, ő ekkor lett főosztályvezető. 1987-ben
ismét beült az iskolapadba, mérnök közgazdásznak tanult. A Kontavill-nél
megüresedett az igazgatói munkakör, kollégái biztatták, hogy pályázzon.
1990. november 1-jén lett igazgató. Úgy döntöttek, hogy társasággá alakulnak.
Egy szakmai befektető kopogtatott az ajtajukon, így kerültek a Legrand
csoportba. 1992. november 1-jén lettek részvénytársaság, nem sokkal később
aláírták a privatizációs szerződést. Teljesen megújult a gyár. 2003-tól
megszaporodtak a nézeteltérései a Legrand egyes személyeivel, a cég menedzsmentjét
illetően ugyanis eltérő nézeteket vallottak. A vállalatcsoport vezetői
úgy döntöttek, hogy május 14-étől Károlyi László lesz az új műszaki igazgató.
Úgy véli, korrektek voltak vele, sokat köszönhet a Legrandnak, sikeresnek
érzi a munkáját. Azóta szabadúszó. 2004-ben Szentes város díszpolgára
címet kapott.
M. A.
|
