|
Immár második éve, hogy az Ápolónők Nemzetközi Napján a Magyar Egészségügyi
Szakdolgozói Kamarának lehetősége van arra, hogy szakdolgozót jutalmazzon.
Idén Csongrád megyében Gózonyné Sarkadi Nagy Eszter (a képen balról),
az onkológia osztályvezető főnővére részesült elismerésben, "Az Egészség
Ápolásáért" díjat kapta.
- Nagyon kellemesen érintett - mondja. Meglepetésszerűen szervezték meg,
és az osztály dolgozói titokban tartották előttem. Úgy érzem, a díj, amit
kaptam, egy csapatmunkának az elismerése, az itt dolgozó kollégáimnak
a jutalma is egyben. Hosszú időt töltöttem az egészségügyben. 1968-ban
végeztem Szegeden a Kossuth Zsuzsában, ott kezdtem dolgozni a baleseti
sebészeten. Öt év után kerültem Szentesre, a traumatológiára, majd a véradóban
dolgoztam és elvégeztem egy hematológiai szakosítót. Jelenleg az 1992-ben
alakult onkológiai osztályt vezetem mint főnővér. Rendkívül szerencsésnek
érzem magam, hogy amikor kezdtem, olyan kollektívába kerültem, amiből
a mai napig profitálok. Mindig nagyon jó főnökeim voltak. A szerencsém
folytatódott akkor is, amikor 1992-ben pályakezdő fiatalokkal kezdtem
dolgozni. Ezek a kolléganőim a mai napig itt dolgoznak. Közben férjhez
mentek, gyermeket szültek, de nem hagyták el a pályát, ahogy ma az egészségügyben
dolgozókra jellemző. Csak azok maradnak itt, akik hivatásból dolgoznak.
Rossznak látom az oktatást, hogy megszűntek a középiskolák, és csak főiskolák
vannak, mert az onnan kikerült dolgozók nem maradnak meg a betegágy mellett.
Nehéz helyzetben van ma az egészségügy a szakdolgozók szempontjából, kevés
a létszám, nagyobb megbecsülést és anyagi elismerést érdemelnének. Én
mindig arra tanítottam a dolgozóimat, hogy a beteg embert úgy kell nézni,
hogy mi lenne, ha mi lennénk betegek vagy a mi hozzátartozónk.
- Miért választotta az egészségügyi pályát?
- Már általános iskolás koromban is érdekelt a biológia. Az embereken
való segítés volt a döntő, ezt tűztem ki életcélomnak. Az egészségügyön
belül is lehetett volna más lehetőségem, de számomra mindig fontos volt
a betegek életminőségének javítása, és az empátiám a beteg ember iránt
végigkísért. Nehéz és rögös pálya volt ez. Jelenleg felmondásomat töltöm,
mert nyugdíjba megyek. Sok negatívum éri az embert ebben a szakmában,
mert mindig vártuk a jobbat, a nagyobb megbecsülést erkölcsileg és anyagilag,
de nem jött. Ennek ellenére úgy érzem, elértem azt, amit elképzeltem.
- Mi a főnővérek feladata?
- Sajnos ma a pénz dominál, és az, hogy minél többet teljesítsen egy osztály.
Ez elvonja az időt a betegektől, nagyon sok adminisztrációs feladat van,
vigyáznunk kell arra, hogyan tudunk takarékoskodni. Sok olyan teherrel
jár ez a munkakör, ami nem a mi feladatunk lenne. Az onkológia harminc
ágyas osztály, éves viszonylatban körülbelül 5500 esetszámunk van, ennyi
beteget látunk el, ezen kívül 1000-1500 ambuláns beteg ellátása is a feladatunk.
Orvos kollégáim bevonnak engem szakmailag, tájékozott vagyok minden betegről,
egy reggeli referálás is a feladatom a betegek állapotáról, terápiájáról.
A fizikai munka mellett jelentős a pszichés megterhelés is, mert ha valaki
megtudja a diagnózisát az orvosától, én és a kolléganőim válaszolunk a
sok-sok mentálhigiénés kérdésre.
M. A.
|
