Bóné Antalné (Uhrin Irma) Paksi Jánosné (Nagy Etelka) Az első óvók férfiak voltak, magas elővégzettség - jogi, orvosi, katonai és gimnáziumi tanulmányok - után jelentkeztek a pesti és tolnai képzőkbe. A nők csak az l850-es években jelentek meg a pályán. Az első szentesi óvónő Hugyecz Elíz kisasszony 1876-ban Kolozsváron végzett, s pályázatához több ajánlólevelet is mellékelt. 1890-ig Fröbel rendszer szerint oktatta a szentesi kisdedeket. Munkájával elégedettek voltak, a nyári záróvizsgájáról 1878-ban így ír a Szentesi Lap: "Őt játszi kedvességig hajló, finom bánásmódjáért, gyermeki ragaszkodással szeretik növendékei, s ez teszi azon igen szép eredményt, melyet ezen vizsga alkalmával tapasztaltunk." Az 1891-1898-ig magánóvodát vezető, szentesi születésű Ehrlich Laura jó szervező, műsoros karácsonyt, gyermekszínházat is rendez a színkörben. A Szentesi Lap 1893-ban ezt írja róla: "Ehrlich Laura magán óvónő majálisa pompásan sikerült (...) a buzgó és ügyes óvónőnek elismerésünket fejezzük ki." A tanulni vágyó leányoknak az 1892-ben megjelent óvóképző szabályzat ad óriási lehetőséget, mert kimondja: az állami képzők internátussal kapcsolatosak s tanulókul csak nők vehetők fel. A tanítás díjtalan. A szentesi leányok közül Szabó Ilonka, Takács Etelka, Balogh Piroska, Kerekes Erzsi, Weinberger Berta, Praznov-szky Mariska már a hódmezővásárhelyi óvóképzőben végzett. Munkát városunkban nem kaptak, mert a két akkori óvónői állást már betöltötték. Az első képen látható Bóné Antalné (Uhrin Irma) 1890-1933-ig a mai Szt. Imre herceg utcai, központi óvodában nevelte-oktatta a gyermekeket, a második képen pedig Paksi Jánosné (Nagy Etelka) szerepel, aki 1896-1925-ig a Rákóczi utcai óvoda első óvónője volt. Az óvónőképzés előbb három, majd négy éves volt, és az 1950-es évektől ismét három esztendeig tartott, a hallgatók végzettsége középfokú volt, érettségi nélkül. Pedagógiai ismeretek mellett, rajzot, éneket és azok módszertanait tanulták, zongoráztak és hegedültek. Fizetésük változó volt, Hugyecz Elíz fizetésére például évi 600 forintot terveztek, 1908-ban pedig 800 koronát fizettek. A megélhetés körülményeit a szolgálati lakás, a tűzifa járadék, a nyugdíjjárulék és vasúti arcképes igazolvány könnyítette. Az óvodák ügyeinek intézésében egyre nagyobb önállóságot kaptak óvónőink. Ille Lujza és dr. Szabó Zoltánné 1934-ben már önállóan tervezhetett költségvetést. A hékédi óvodát megnyitó Varga Katalin 1938-ban étkeztetést szervez, naponta vásárol, könyvel és főzet. Komáromi Lászlóné, Zsuffa Tiborné, Vörös Jánosné már kis nevelőtestületekben dolgozik az ötvenes évek elején. 1959-ben indult meg a felsőfokú óvónőképzés, s ez minőségi előrelépés volt. A pedagógiai ismeretek mellett az akkori hallgatók már pszichológiát, filozófiát, alapfokú gyógypedagógiai ismereteket is elsajátítottak a módszertanok mellett. A hetvenes évek végén a férfiak ismét megjelentek az óvóképzésben, s hogy az elnevezés igazodjék a tartalomhoz lettünk óvodapedagógusok. Mai fiatalok három éves főiskolai tanulmányok után kapnak diplomát. Az első kisdedóvási törvény óta nagyot változott az óvónő tudása, részvétele a közéleti tevékenységben. Míg 1903-ban útmutatót szerkesztettek az óvónő számára, hogy hogyan kell egy hivatalos levelet megírni, addig a mai szentesi óvodapedagógusok fejlesztő pedagógiát, beszédfejlesztést, vezetői ismereteket tanulnak, minőségbiztosítást alkalmaznak, van köztük önkormányzati képviselő, és oktatási bizottsági tag is. Néhányan angolul írnak EU-s pályázatokat, biztonsággal használják az internetet, s van aki spanyol, ír, finn és norvég kollégájának idegen nyelven prezentál a magyar óvodapedagógiáról. (befejező része következik) Feketéné Moldován Mária óvónő Bocskai utcai óvoda

<<< Vissza