|
 Oroszi
Miklós szentesi polgármester
1861 júniusában tovább folytatódott az erőszakos adóbehajtás Csongrád
megyében. A megye helységei közül a legnagyobb áldozatokat változatlanul
Csongrád városa hozta, ahol a több száz császári katona már három hete
szorongatta a lakosságot. A város tartalékai kifogyóban voltak. A további
kitartáshoz elengedhetetlen szüksége volt a megye többi városának és községének
segítségére. Segélynyújtási kérelme meghallgatásra talált szomszédainál,
így többek között Szentes városánál is. A csongrádi elöljáróság kérvényére
a szentesi tanács az alábbi határozatot hozta:
"Csongrád városát - mely a törvénytelen adót zsaroló császári katonaság
embertelen pusztításait hetek óta anélkül tűri, hogy az adóból csak egy
fillért is fizetett volna, sőt képesek inkább minden képzelhető nyomort
kiállani, sem mint a nemzet által kitűzött pályáról lelépjenek - anyagilag
segélyezendi, nehogy a zsarolók további pusztítása őket végínségre juttassa..."
A tanácsi végzést megvitató szentesi képviselő-testület a következő nyilatkozatot
tette:
"A felolvasott határozat a testület szívsugallatát tolmácsolja, örömmel
osztja a segélyezési ajánlatot, s tekintve pénztárunk szegénységét, s
azon körülményt, miszerint azon veszélynek, melyben most szomszédainkat
segítjük, nem tudjuk mely percben lehetünk kitéve, határozza: miszerint
a város közpénztárából hetenként Csongrád város mindaddig segélyeztessék
200 austr. forinttal (osztrák értékű pengőforinttal), míg körülményeink
ezt engedik, vagy míg szükségeltetik..."
A segély megszavazását követően Oroszi Miklós szentes polgármester levelet
intézett Csongrád megye alispánjához. Ebben méltatta a megyei bizottmány
július 3-i határozatát, kijelentvén: "...Nem tévesztette hatását
lelkes polgárainknál a T. megyének azon buzdító szavai, mellyel a Keresztény
tatárjárás békés szenvedésére buzdít." Elismerő szavakkal szólt a
csongrádiak példamutató helytállásáról, majd beszámolt a szentesi képviselő-testület
segélynyújtási határozatáról. A segély megszavazását a következőkkel indokolta:
"...Tettük ezt, mert azon meggyőződésben élünk, hogy amidőn mi ezen
szomszéd szenvedő testvéreinknek teljes vandalizmussal kirótt nyomorán
csekély ajánlatunkkal egy hajszálnyit segítünk, melegebb részvéttel veendik
azt most, midőn csak a szenvedett károk helyrepótlásában fáradozhatunk.
- Tettük ezt, mert édesen reményljük, hogy T. Alispán úr hazafias érzelmével
a megye egyéb községeire oda fog hatni, hogy a nyomorgatott csongrádiak
segélyezésére most s tehetségükhöz mérten ajánlatokkal járuljanak. Így
azt hisszük, hogy Csongrád város kitartása nem kényszerül megszakadni,
s a kitartással megadjuk azt a fényt a Tisza-vidékünknek, melyre az országgyűlés
Csongrád város oly jelentőleg fölhívta, s buzdító példa lesz azon községekre,
kik a próbáltatás nehéz perczeiben szenvednek, szégyenítő azokra, kik
gyávák voltak meghajolni..."
Labádi Lajos
|
