 Szegvári Megyeháza (archív)
Az ország többi megyéjéhez hasonlóan Csongrád megyében is ellentétes érzelmekkel fogadták az uralkodó által 1860-ban kibocsátott Októberi Diplomát, melyben újraszabályozta a Habsburg Birodalom közjogi viszonyait. Mint ismeretes, az uralkodói abszolutizmust némileg korlátozó szabályok Magyarország vonatkozásában nem jelentettek mást, mint visszatérést az 1848 előtti állapotokhoz, vagyis az 1848. évi forradalmi törvényhozás eredményeinek figyelmen kívül hagyását. Ennek hatására elégedetlenségi hullám vonult végig az országon, tiltakozva az Októberi Diploma rendelkezései ellen, követelve az 1848 áprilisában szentesített törvények helyreállítását.
Ez a szellem hatotta át az 1860. december 18-án újjáalakult Csongrád megye Bizottmányát is. Alakuló ülésén egyértelműen állást foglalt amellett, hogy működése során mindenben az 1848. évi törvényeket tekinti irányadónak. Ezt szem előtt tartva - a többi megye példájára - öt pontban összefoglalta Csongrád megye kívánságait. A báró Vay Miklós magyar kancellárhoz felterjesztett beadványában az országgyűlés mielőbbi összehívásának, a sajtószabadság helyreállításának, valamint az igazságszolgáltatás átszervezésének óhajtása mellett kitértek az adózás és az újoncozás kérdésére is, mint az alkotmányosság helyreállításának alapkritériumaira.
A megyék ehhez hasonló nyilatkozatait és kívánságait az uralkodó és konzervatív magyar tanácsadói rosszallással fogadták. 1861 januárjában egymást érték a felsőbb helyről jövő, a megyéket dorgáló, illetve a megyei mozgalmakat letörni szándékozó leiratok. Csongrád megye Bizottmánya január 26-diki ülésén ezekkel a leiratokkal foglalkozott. A fenyegetésekre önérzetes hangú feliratban válaszolt, többek között kijelentve:
"...A nemzet, miként e megye is - mint annak egyik tagja -, ezen épségben s jogilag fennálló törvényekre fekteté eddigi működését, s ez ösvényről letérve öngyilkosság bűnét követné el. A megyék - miként e megye is, mint önálló, s önkormányzó testület - a törvények védelmére egyenként úgy, mint öszvesen alkotmányosan hivatvák, s kötelezték. S ha ezek egy némelyike most az önkormányzás terin, melyről oly sokáig, s oly jogtalanul letaszítva volt, a sokáig elfojtott életerő lüktetésétül ösztönözve a bilincseiből felszabadult honszeretet ömledezéseinek netalán tágasabb utakat engedett volna, miről ugyan részletes tudomása e megyének nincs, az azon hagyományos nemzetei jellemének s jogféltékenységének tulajdonítható, miképp ősi alkotmányához mindenkor vallásos kegyelettel ragaszkodik, továbbá azon gyökeres jogtudatának, hogy eltekintve amellett, miképp őt önkényes parancsokkal kormányozni nem - de csakis törvényekkel lehet. - Országgyűlésen fejedelem és nemzet kölcsönös megegyezésével hozott törvényeinek módosítása, magyarázása avagy megszüntetése csakis ugyanazon tényezők közreműködésével eszközölhető, annak elvégül: hogy alkotmányos működése közben a félrendszabályok miatt csak tapogatózva, folyvást oly idegen szerű intézmények, akadályokkal találkozik, melyek szentesített törvényei, szokásai, s hajlamaival teljes ellentétben állanak, melynek nemes czélja kiküzdésére irányzott törekvésében megzsibbasztják, nem csak, de a kínos tizenegy év keserű fájdalmaira élénken emlékez-tetik..." Válasza végén a Bizottmány leszögezte, hogy: "...eddigi eljárásában a törvényesség teréről egy pillanatra sem távozott el, úgy ezentúl is azon az anyagi hatalom ellenében erkölcsi erőt képező teljes jogérzetében tétovázás nélkül megálland."
Az 1861. január 16-án kelt uralkodói leirat nemhogy megfékezte volna a megyék ellenállását, hanem még hevesebb ellenállásra ingerelte azokat. Ennek legkézzelfoghatóbb megnyilvánulása volt, hogy országszerte napirendre kerültek az adómegtagadások, melyek több esetben tettlegességgel is párosultak. Ezek leszerelésére a tavasz folyamán a Helytartótanács újabb leíratott intézett a megyékhez. Ebben tudomásukra hozta, hogy "Ő Felsége" az adó kivetése és behajtása körüli eljárást közvetlenül a császári királyi pénzügyi igazgatóságokra ruházta át. Közölte azt is, hogy a pénzügyi igazgatóságok a legfelsőbb helyekről kiadott utasítás értelmében az adóbehajtást szükség esetén katonai hatalom igénybevételével is eszközlik. Felszólította a megyéket, hogy a fenti intézkedésről tájékoztassák a hozzájuk tartozó községek elöljáróságait és adófizető lakosságát.
Labádi Lajos |
