Gilicze Antal református lelkész
A megyegyűlési teremben uralkodó feszült légkör tovább fokozódott dr. Négyesi Imre szentesi polgármester felszólalása nyomán. Mondanivalójának lényege: Szégyelli, hogy Pusztaszer megyéjében megtörténhetik az, hogy valaki védelmére keljen annak, aki a nemzeti egységet, a nemzeti érzést és a nemzeti géniuszt megtámadta, és hogy nem egyhangúan bélyegezik meg a támadót.
"Ezelőtt 5-6 héttel a magyar irodalom legkiválóbb tanárai lefolytattak egy nagy harcot a nemzetietlen irányzatokkal szemben, és győztesen be is fejezték azt - folytatta érvelését Négyesi polgármester. Ebben a körben hallotta, hogy ez a harc sokkal komolyabb volt, amint azt a közönség általában gondolta, mert ha Móricz Zsigmond és társai kerülnek ki abból győztesként, ezzel a nemzeti irodalom művelése veszett volna el. Aki a közélet terén vagy valamely ágának az irodalomban működik, hazafias kötelességének kell tartania annak a célnak elérését, hogy az elszakított területeket visszaszerezzük... Hogy akarjuk idevonzani az idegen rabságban szenvedő testvéreinket, ha egy nagy író - aki hivatva volna a nemzeti érzés propagálására - így ír?... Ha Móricz Zsigmond azt mondta volna: tévedtem, hibáztam, - ha beismerte volna vétkét, ő maga is azt javasolná (Négyesi Imre), hogy bocsássunk meg neki. Móricz azonban nem ismert be semmit, csak más értelmezést adott a szavainak, és most gőgösen követeli a kölcsönös bocsánatot. Ezt a nyilatkozatát is hathéttel ezelőtt kellett volna tennie, nem pedig most, amikor már a nyakán van a kötél!" - fejezte be felszólalását Négyesi, kérve a kisgyűlés elítélő javaslatának elfogadását.
A kialakult légkörről és a háttérben folyó eseményekről így számolt be a kortárs tudósító: "Az izgalom folyton növekedik, mindenfelől izgatott közbeszólások hangzanak el. Az általános izgalmat kirobbantja, hogy a közgyűlési teremnek az alispáni előfogadó felé eső részénél Cicatricis Lajos dr. és Gilicze Antal református lelkész hevesen gesztikulálva vitáznak. Cicatricis valami kijelentést tett, mire Gilicze így válaszol: - Elég szégyen Csongrád vármegye főrendjétől, hogy ilyent kiereszt a száján! Cicatricis Lajos vérvörös arccal jön középre, Piroska János utána kiált: - Szégyellje magát! Nem lovagias dolog megtámadni egy felekezet papját! Én katolikus ember vagyok, de ennyire nem mennék! Cicatricis Lajos felállt, hogy az incidenst megmagyarázza; a közbekiáltások serege fogadja: - Levizsgázott!
Gilicze Antal szólal fel. Az izgalomtól remegő hangon mondja: - Csongrád vármegye főrendje olyan kijelentést tett, amit úriember a közgyűlési teremben nem mondhat. Cicatricis Gilicze Antal felé: - Maga nagyon fiatal ahhoz, hogy engem bíráljon! Gilicze Antal: - Nagyon magas lóra ült, de majd leszáll onnan!"
A szócsata után Gilicze Antal hatásos beszédet tartott Móricz Zsigmond védelmében. Elöljáróban kijelentette, hogy Móricz nyilatkozata után nem lenne helye további vitának és tárgyalásnak. Dr. Négyesi szerint Móricz csűri-csavarja szavainak az értelmét. Saját szavait mindenki maga jogosult és hivatott magyarázni. Az igazi magyar értékeket meg kell becsülni, és örömmel venni tudomásul, hogy ha Móricz - mint ő maga mondja - társadalmi gátlásokkal és felekezetieskedésekkel szét nem szaggatott fiatalsággal egy olyan új társadalmat akar megépíteni, ahol egyeseknek ne legyen nagyon sok joga, másoknak pedig semmi. Beszédét azzal zárta: Ha Móricz elégtételt adott, azoknak is revideálni kell a sértő kifejezéseiket, akik őt a kisgyűlésen megtámadták. Végezetül indítványozta, hogy a megyei közgyűlés sürgönyileg üdvözölje Móricz Zsigmondot.
Piroska János csongrádi festőművész Móricz írói képességeit dicsérve állította, hogy akit a Múzsa homlokon csókolt, nemes író marad még akkor is, ha politikai szempontból el is ítélik. Igaztalan volna az írót pár mondat alapján elítélni. Dobjuk a mérlegre az egész munkásságát, amelyen átvonul hazafias érzése, és akkor ítéljünk! - javasolta Piroska. Hosszasan érvelt Móricz mellett, majd azzal zárta mondandóját, hogy: Ő magyarul érez, tehát nem lehet rá azt mondani, hogy nem érez hazafiasan. Adjon az Isten sok olyan tehetséget a nemzetnek, mint aminő Móricz Zsigmond! Nem mondhatja senki azt - amint az a kisgyűlésen elhangzott -, hogy Móriczot kutyakorbáccsal kell a magyar Parnasszusról kiverni, mert hétköznapi ember még kutyakorbáccsal sem volna képes a Parnasszusra felkapaszkodni. A Parnasszusról valakit csak a múzsa verhet le! Kérte az ügy napirendről történő levételét.
Kevésnek bizonyultak a Móricz Zsigmond mellett felsorakoztatott érvek. Csongrád vármegye közgyűlése 46:22 szavazati aránnyal elfogadta Zemplén vármegye átiratát, kimondva, hogy "Móricz Zsigmondnak az érintett cikkben a magyar nemzet és nemzeti kultúránk ellen intézett támadását a maga részéről is mélyen elítéli, azt a magyarság megtagadásának tekinti, és vele szemben a további következmények levonását a hazafiasan gondolkodó magyar társadalomra bízza." Ugyanakkor köszönő levelet intéztek Négyesy László professzorhoz.
Az elmarasztalást követő napokban Móricz így írt egyik barátjának: "...No mindegy, a mesterségemmel jár, hogy mindig zavar legyen körülöttem. Jó társaságban vagyok mint hazaáruló. Kossuth Lajos is az volt, és ki kerülte el ezt a vádat, aki a magyarnak valaha jót akart."
Labádi Lajos
