A Gondolkodók klubját szeretné megalakítani dr. Papp Erzsébet ny. gimnáziumi tanár. A Németországból hazatelepült tanárnő célja, mint fogalmazott, csak anynyi, hogy havonta egyszer jól érezzük magunkat. - Sokunk számára legnagyobb örömforrás a beszélgetés. Olyan témákról, melyek elterelik a figyelmet a hétköznapokról, olyan témák, melyek sokakat érintenek és érdekelnek, de nem pl. a bevásárlás - mondta bevezetőjében. Hasonló klubot már Németországban is létrehozott, annak mintájára kezdett a szentesi összejövetel megszervezéséhez. Azt, hogy az adott hónap délutánján miről beszélgessenek, a klubtagok közösen határozzák meg. A témával kapcsolatban mindig lenne egy bevezető, amihez, illetve amivel kapcsolatban mindenki elmondhatja véleményét, tapasztalatát. Az első találkozón az öregek helyzetéről volt szó. A vitaindító írás egy novella, és egy szociológiai tanulmány, ez utóbbit Schirmacher német kutató jelentetette meg. A szerző azt fejtegeti, hogy a mai világunkban miért nincsenek megbecsülve az idősek. Hogyan változtak meg a demográfiai adatok az elmúlt 50 évben, és milyen kihatásai lesznek ennek az elkövetkező 50 évben. Noha a tanulmány a németországi viszonyokat taglalja, azok nagyon is illenek a magyarra is. Mind a két nemzet öregszik, tehát többen vannak idősek, mint a fiatalok. A novella témája ehhez kapcsolódik, egy elképzelt városban a fiatalok összefogtak az idősek ellen. Sajátos életfilozófiát alakítottak ki, mely szerint nincs szükség az öregekre: a társadalom tartja el őket, sokba kerül az orvosi ellátásuk, gondozásuk, a nyugdíjuk. A probléma megoldását ők a halálban látják. A novella felzaklatja az olvasót. S, mint dr. Papp Erzsébet fogalmazott, a tanulmány is azt támasztja alá, hogy ma már a tisztelet sem az övéké. A munkaerőpiacon egy 40-50 feletti már "öregnek" számít, holott tudásával, tapasztalatával hatékonyabb munkát tudna végezni, mint egy kezdő. Ma, a technika világában a mindig megújulni képes gondolkodás az előnyös. Régebben a családokban is fontos feladat hárult a nagyszülőkre, ma már alig vannak igazi értelemben vett nagy családok. Éppen ezért a nemzedékek közötti ellentét is csak növekedni fog. Schirnacher ugyanakkor azt látja, hogy az orvostudomány az élet meghosszabbításán fáradozik, ma már az átlagéletkor a 70-80 év között van, de nem ritka az sem, hogy valaki megéri a 100. születésnapját. S a kutatók sem tudják az emberi élet felső határát. Ha így folytatódik ez az átalakulás, akkor 50 év múlva 12 millió öreggel lesz több Németország lakossága, akiket a mostani fiataloknak, illetve a meg sem született nemzedéknek kellene eltartania. De, ha továbbra is kevesebb gyermek születik, akkor nem lesz kinek dolgoznia, s eltartania a társadalmat. A nyugdíjkorhatár kitolása csak látszatmegoldás, a valódi problémákat ez nem oldja meg - véli a szerző. De, akkor mi a megoldás? A kérdés nyitott, s a jelenlévők sem tudtak egyértelmű választ adni. Talán a fiatalokat kellene segíteni, hogy bátran vállaljanak több gyermeket. Talán az öregeket, hogy 60 év felett is hasznos tagjai lehessenek a társadalomnak. Egy résztvevő azonban úgy látja: ha egy család igazán jól működik, a gyerek azt látja szüleitől, hogy az idősekről gondoskodni kell, és nem megszabadulni tőlük, akkor az adott odafigyelést néhány évtized múlva ő is visszakapja. Vanó Éva

<<< Vissza