A parázs hangulatú kisgyűlési vita után sejteni lehetett, hogy az április 29-én összeülő megyegyűlés legviharosabb napirendje a Móricz Zsigmond elítélését tartalmazó határozati javaslat lesz. Így is történt. "Példátlanul izgalmas jelenetek a Móricz Zsigmond-ügy tárgyalásánál" - adta hírül az Alföldi Újság másnapi szalagcíme. "Általános feszültség előzte meg a törvényhatósági bizottság tegnap délutáni ülésén az ismeretes Móricz-ügy tárgyalását, melynél olyan éles és parázs vita, olyan hatalmas izgalom támadt, amelyre a vármegye közgyűlési termében még nem volt példa" - írta a lap a kialakult légkörről. Már a napirend kezdetén élénk közbeszólások kísérték Dobay Andor főjegyző előterjesztését, amelyben ismertette a Zemplén megyei átiratot, valamint a kisgyűlés azzal kapcsolatos határozati javaslatát. Ennek lényege: Móricz Zsigmond a Nyugat c. folyóiratban közzétett cikke miatt elitélendő lenne, viszont dr. Négyesy László egyetemi tanárnak a nemzetellenes irodalmi áramlatokkal szemben folytatott küzdelméért a törvényhatóság üdvözlete tolmácsolandó. Az elégedetlen morgolódások közepette Böszörményi Jenő református lelkészelnök - maga is író ember, Móricz Zsigmond nagy tisztelője - emelkedett szólásra. Felidézte a kisgyűlés túlfűtött atmoszféráját, kifogásolva, hogy az ominózus cikknek csak egyes részleteit ragadták ki, s azokba kapaszkodva hozták meg az elmarasztaló döntést. Móricz azóta nyilatkozatot tett közzé a Pesti Naplóban, amelyben bocsánatot kért a nemzettől. Ezt a lovagiasság szabályai szerint is el kell fogadni, de a keresztényi etika is a megbocsátást követeli - érvelt Böszörményi, majd így folytatta: - Közismert, hogy Móricz a Pesti Napló munkatársa, a nevezett lap vezércikkírója pedig Klebelsberg Kuno kultuszminiszter, őróla pedig nem lehet feltételezni, hogy leülne egy irodalmi asztalhoz azzal, aki a cseh kultúrát a magyar kultúra fölé helyezi. Végezetül felolvasta a kormány félhivatalos lapjának, a Budapesti Hírlapnak bevezető sorait, amely felhívott arra, hogy vegyék tudomásul keresztényi szellemben Móricz nyilatkozatát, mint a teljes megbánás kijelentését. Ezek után indítványozta, hogy az ügyet vegyék le napirendről. A következő felszólaló dr. Cicatricis Lajos ny. főispán volt, a maradi, ókonzervatív szemlélet prominens megtestesítője. A megyei jegyzőkönyv az alábbiakban örökítette meg az üggyel kapcsolatos állásfoglalását: "C. L. th. biz. tag nem ért egyet sem a felszólalóval, sem az ő mentalitásával, amellyel megbocsátást javasol azután, hogy a kisgyűlés két nappal ezelőtt nemzetgyalázást állapított meg Móriczcal szemben és megállapította, hogy támadást intézett azok ellen, akik a mi magyar szívünkhöz a legközelebb állanak: a magyar irodalom babérkoszorús fejedelmei ellen. Móricz mentségéül azt hozza fel az előtte felszólaló, hogy ő bocsánatot kért a nemzettől, és teljes elégtételt adott. Csakhogy abban a nyilatkozatban Móricz is bocsánatot követel azok részéről, akik meggyanúsították. Ilyen súlyos sértést egyszerű pardonnal elintézni nem lehet. A nemzet nem szorult a Móricz elégtételére, és kis ember is ő ahhoz, hogy a nemzetnek viszont megbocsásson. Neki vissza kellett volna vonnia mindazt, amit a nemzettel szemben vétett, de ezt ő nem tette." A megyei képviselők egy maroknyi csoportja (20-30 fő) éles közbekiabálással - Nem ért hozzá! Éljen Móricz Zsigmond! - fogadták az öreg Cicatricis fejtegetéseit. Őt a közel sem hízelgő beszólások nem zavarták, a tőle megszokott magabiztossággal tette az igazságot: "...Móricz azt mondja, hogy ő csak író, ő csak irodalommal foglalkozik, de később már beismeri, hogy politikát űz. Ez így is van, mert az irodalmon keresztül be akarja oltani a közönségbe az ő politikai meggyőződését, és az irodalmat beszennyezni a politikával... Amikor valaki tudatosan szembehelyezkedik a nemzeti tradícióval és a nemzeti öntudattal, az sárral dobálja meg a nemzeti irodalmat... A Nyugat íróinak legnagyobb bűnéül rója fel, hogy céhet alkotnak, melynek hivatása az, hogy dekadens szellemükkel elárasszák Budapestet, azt beoltsák a magyar ifjúságba, sőt már az iskolákat is be akarják vele fertőzni. Nem új mozgalom ez. Már a háború előtt a Galilei körben kezdték el ezt a szabadkőműves szellemű destruáló munkát, mely a forradalmakhoz vezetett... Az öregembereket már nem képesek átnevelni. Ők nem felejtik el a gyerekkorukban beléjük oltott ideált, amelynek vezéreszméje volt, hogy e hazán kívül nincs élet és nincs boldogság. Nekik az a meggyőződésük, hogy ránk, magyarokra nem várhat boldogság, ha a nemzetköziség posványába süllyedünk. Ő a magyarságát még a lelke üdvösségéért sem hajlandó megtagadni, mert hite, hogy az országot ebből a mai nyomorúságból csak a lángoló nemzeti érzés mentheti ki." Végezetül kérte a kisgyűlés határozati javaslatának változtatás nélküli elfogadását, azaz Móricz Zsigmond erkölcsi megbélyegzését. (Folytatjuk) Labádi Lajos

<<< Vissza