Emlékszem, egy éve ilyenkor, nem akadt köztünk olyan, aki ne várta volna már a végét. Valamiért akkor nem repestünk az örömtől, hogy most már mi is "érettek" lehetünk. Csak túl akartunk lenni rajta! Némelyek elérték a várakozásaiknak megfelelő eredményt, másoknak rosszabul, vagy jobban sikerült. Ez mindig így van. Viszont mi valahol mégis kísérleti nyulaknak éreztük az új, kétszintű érettségi rendszerben magunkat. Néhányan persze lazán vették, míg egyesek végigidegeskedték az egészet. Aztán túlestünk rajta. De közben még ott voltak a csinos kis botrányok is! Nos, igen. Amit ugye el lehet lopni, azt ellopják. Ez be is bizonyosodott. Így a diákok egymásnak küldözgették az írásbeli érettségi feladatait - csak éppenséggel még a vizsga előtt. Ez nem volt szép dolog, de nem tehetünk róla, akkor még nem voltunk elég "érettek"... Akadtak azért a szervezésben is hibák: emeltszinten például itt-ott a megoldást küldték ki, vagy nem a jó hanganyagot a hallás utáni nyelvi tesztekhez. Azért a törinél már észbe kaptak odafenn, és új feladatsort küldtek. Majd olyan élmény részesei lehettünk, ami szinte példátlannak számít: megismételtették velünk - pontosabban azzal, aki nem elégedett meg az év végi jegyével - a matematika tesztet. Ezek a kisebb kellemetlenségek többféle reakciót váltottak ki belőlünk. Valaki még élvezte is a zűrzavart, mások viszont inkább sztrájkot akartak szervezni a Parlament elé. Aztán júniusra kicsit elcsitultak a dolgok, és a szóbelik végén nem maradt el az ünneplés sem. Az ezután következő, kissé sokkoló ponthatárok már csak ráadásnak számítottak, de mivel már edzettek voltunk a meglepetésekben, egyikünk sem kapott szerencsére szívrohamot. Azóta már egy év eltelt. Mi már csak legyintünk az érettségi hallatán, és némi részvéttel figyeljük a mostaniakat. A szerepek megváltoztak. A tavalyihoz képest kevesebb diák érettségizik, de most többen emeltszintűznek. Aki tovább akar tanulni, annak versenybe kell szállnia a felsőoktatásban egyre csökkenő férőhelyekért. Így idén városunk is kétszintű vizsgahellyé emelkedett, ugyanis a magas létszám miatt engedélyezték, hogy az emeltszintű írásbeleiket már itt, a Horváth Mihály Gimnáziumban írhassák meg a jelentkezők, és most ne kelljen Szegedre átutazniuk. Ebből is látszik, hogy a most végzősök, és felvételizők, már jobban fel tudták mérni a lehetőségeket, és egyre többen szeretnének biztosra menni azáltal, hogy nem elégszenek meg a középszintűvel. Mindenkiben nagy volt a várakozás: vajon nehezítenek-e most a feladatokon?, lesznek-e idén is botrányok? Azonban már a vizsgák kezdete után két nappal úgy tűnt, a diákok többségének körében az az általános megállapítás, hogy félelmük szerencsére nem látszik igazolódni, sőt, egyesek még meglepően könnyűnek is titulálták az eddig megírt irodalom és matematika feladatlapokat. "Eddig a vártnál könnyebb volt az emelt magyarom, és a középszintű matematikám is. Rosszabbra készültem, és valójában ez most kellemes meglepetésként ért" - mondta Ötvös Nóra, a Boros Sámuel végzőse. Hozzá hasonlóan nyilatkozott Gál Adrienn is, a Horváth Mihály Gimnázium érettségizője: "Az igazat megvallva nehezebbre számítottam, és remélem, hogy az eddigi vizsgáim jól sikerültek. De elszólni sem akarom magam, ezért inkább senki ne nyomozza majd ki a jegyeimet!" A nagy botrányok is elmaradni látszanak, úgy tűnik egy békés kis érettségi lesz az idei. Talán lassan kialakul a rendszer is. Reméljük senkit nem érnek csalódások, és minden nem érettségiző nevében sok sikert kívánok a továbbiakra a most érettségizőknek! Mészáros Mariann

<<< Vissza