A kormány április 9-én megszüntette a rendkívüli állapotot a folyók mellett. A víz az idei csúcshoz képest mintegy másfél méterrel lett alacsonyabb 10-ére virradóra, ami azt jelenti, hogy békés, nyugodt, természetesen figyelőszolgálattal megerősített, de munkával telt periódus következik.
Szirbik Imre polgármester, a védelmi bizottság vezetője a Rádió Szentes "Fogadóóra" című műsorában elmondta, úgy érzi, hogy az ország, a régió, a kistérség jelesre vizsgázott. 1970-ben a 980 centiméteres árvíz jelentett a védekezésnek problémát, 1999-ben és 2000-ben 10 méter 4 centivel, idén pedig 10 méter 51 centiméterrel tetőzött a Tisza. Sokan féltek a védekezés nehézségeitől, mindazok, akik e munkában részt vettek, szervezetten helyt álltak a folyóknál. A vízügy emberei, a honvédség, a különböző szervezetek, a Magyar Vöröskereszttől a különböző karitatív mozgalmakon át egészen az önkéntes segítőkig. Ez az összefogás jelezhette azt, hogy a történelmi vizet benn lehetet tartani a gátak között, amelyeket nagyon jól megépítettek elődeink - jelentette ki a polgármester, majd így folytatta:
- Rendkívüli intézkedésre Szentes térségében nem volt szükség. A védelem irányítását az ATIKÖVIZIG szakemberei végezték, kiegészítve más vízügyi igazgatóság szakembereivel, nálunk bajai és baranyai kollégák segítették a munkát. Oroszlánrészt vállalt a védekezésben a Magyar Honvédség, benne a 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Dandár, a máshonnan vezényelt katonák Tatától Debrecenig. Találékonyságuk, erőfeszítésük nélkül a védelem nem lett volna eredményes. Azután nagyon sok civil ember dolgozott vállvetve a több mint 30 kilométeres védekezési szakaszon. Két folyó gátjait védtük a Körös-torkolatban. Közel félmillió homokzsákot töltöttünk meg, nemcsak Szentes területén, hanem Csépára, Szelevény-re, Csongrádra jutott belőlük. Nagyon sok vállalkozástól kaptunk felajánlásokat, élelmiszerrel, segédeszközökkel, anyagokkal, kétkezi munkával segítették a munkát. Óriási dolog az, hogy a folyókat Magyarországon a gátak között tudtuk tartani.
Szirbik Imre elmondta, a csúcsnál tíz tonna terhelés nyomta a gátat. Több buzgár, egy kisebb repedés történt. Kihangsúlyozta: jó érzés volt egymás mellett dolgozni látni a mozdonyvezetőt, az orvost, a papot, a háziasszonyt, a diákot. Több napon át a város középiskolás diákjai is lapátot ragadtak. A legnehezebb időszakban közel 600 ember dolgozott a gátakon. Voltak háttérben dolgozók, volt, aki teát főzött szendvicset kent, a konyhán segített, az önkéntesek etetését a vöröskereszt vállalta föl. És nem nézte azt senki sem, amikor a babgulyásos kondér ott volt a gáton, hogy akár a katonának, a vízügyesnek adom, vagy az önkéntesnek. A város erővel, összefogással megoldotta.
Az egészből több tanulságot le lehet vonni. Az itt élő emberek összefogtak, a cél érdekében együtt tették a dolgukat. Az árvíz nagyon sok ötletet hozott felszínre. 2000-ben 15-20 centi lerakódást hagyott árterületén a Tisza. A mos-tanin még többet. A gátakon nemcsak a magasságot kell emelni, szélesíteni is kell, hogy a megtámasztás meglegyen. A víztározók kiépítése sem elodázható kérdés.
Szóba került a gáton építendő kerékpárút ügye is.
- Azt mondtuk, várjuk meg a zöldár levonulását. Addig a gátakhoz ne nyúljunk hozzá. Ha a zöldár levonul, visszatérünk a kérdésre, határ-időmódosítást kérünk majd, a munkát nem felejtettük el - mondta a rádiónak Szirbik Imre.
* * *
Agócs Lászlóné, a Magyar Vöröskereszt területi szervezetének titkára húsvét után kapta a feladatot, hogy ha a katasztrófavédelemnek szüksége van segítő és szervező munkájukra, álljanak csatasorba. A munka dandárja csütörtökön indult be, ekkor már önkénteseket vártak a gátakon. Kenyeret, zsírt, teát, kávét kért a támogatóktól. Nagy cégeket is felkeresett. Első nap zsíros kenyeret, teát szolgáltak fel, az önkéntesek által fölajánlott szendvicset, majd meleg étel is jutott a gátakon dolgozóknak. Szervezte, irányította az egészet, hogy mindennapra legyen valami reggelire, ebédre, majd amikor a középiskolások is beszálltak a munkába - uzsonnára.
- Jól esett a magyaros étel mindenkinek. Laktató volt a székely-, a töltött káposzta, vagy lencsefőzelék, mikor mi jött sorba. Elmondhatom, sok felajánlás érkezett, így változatos volt az étel. Többen nem tudtak a gáton dolgozni, enni-innivalóval segítettek. Volt olyan, aki pénzt nyomott a kezembe, mondván, a gáton dolgozóknak vegyek belőle valamit. Nagy segítségemre volt a polgármesteri hivatal, a polgárvédelem. A bajban mutatkozott meg igazán az emberek segíteni akarása, összetartozása. Volt, aki több száz lángost sütött. A vöröskereszt önkéntesei, 10-12 ember két héten át reggelente itt segítettek, kenyeret kentek, teát, kávét főztek. Egy nap 4-500 darabot főztünk le, alig volt edényünk hozzá. Az emberek örültek annak, hogy így gondoskodik róluk a város. Sokat tapasztaltunk az árvízvédelemben. Amikor az emberek így összefognak, számomra az mindig csodálatos dolog. Mindenki fantasztikus munkát végzett. Segítő kezek, adományozó emberek nélkül nem lehetett volna ezt a hatalmas munkát így elvégezni - jelentette ki érdeklődésünkre Agócs László-né.
Lovas József
|
